Helyrekerülős időszak van- nem feltétlenül kellemes, ám szükséges. A dolgok ugye hányódnak az ember lelkében, ahogy lustán hömpölygeti maga előtt a tudatfolyam. Aztán néha, a felhajtóerőnek engedelmeskedve egészen meghökkentő dolgok bukkannak fel. Nem váratlan, de zavarbaejtő. Főleg, ha mindezt még megerősíti (na jó: elősegíti) egy tintapacás teszt is. Újrapozicionálós meló az önismereti részlegnek.
1 megjegyzés:
Mari nem itt él,
Mari máshol van.
Mari elmerült a belső kozmoszban.
Odamenekült,
nem tudni miért.
De ha tudnám, se mondhatnám,
néma szeme erre kért.
Millió páncél mögött
millió seb,
S Mari évről évre
egyre nehezebb.
Szorgos kis démonmenhely
mi vár még rád?
Mari, vegyél egy nagy levegőt,
és fújd meg a trombitád!
Kopott otromba trónon
egy szigorú szem.
Ha csak rám pillant
ezer évet örgeszem.
Ismerlek, Mari,
és kacsintanék,
mondanám, hogy menjünk, de látom,
hogy nálad még be van ragadva a kézifék.
Sikoly a sorsa,
ha magába száll.
Szponzora: téboly,
bilincs és halál.
Ez az útvesztőhely, Mari,
nem túl előkelő.
őrlángon égő, üregi szenvedély,
most jöjj elő!
...egen, ez kőkemény póz, bocsesz érte, no de annyira idevág...!
Megjegyzés küldése