Zavarban vagyok: holnap nem kell korán kelni. Nem kell menni sehova. Tanulni csakazértse fogok. Egész nap otthon fogom tenni a semmit. Ha rá tudom venni magam, esetleg takarítok. Négy éber óránál többet fogok a lakásban eltölteni! juhéj :)

Hát én akkora hülye vagyok, hogy a fal adja a másikat. Engem ki kellene már penderíteni igazán a busztól. Miután szerencsésen elfelejtettem szólni, hogy mikor nem érek rá, és frankón szinte csak ezekre a napokra osztottak be márciusban, szépen átszabták a beosztást csak miattam. Visszaszóltam, hogy minden rendben, és most nyilallt belém, hogy
egy további időpont szintén nem jó.

Kaparjatok egy gödröt és lökjetek belé most már. Nem lehetek ennyire szétzuhanva.
De most komolyan, mi van már??? Semmi okom sincs rá. Nem rúgok be, még csak nem is bulizom, eleget alszom, teszem a dolgom, csak az utóbbi napokban sorozatosan felejtek el evidens dolgokat csak úgy.

Tök hülye vagyok basszus.
:(

libikóka (:

Másfél napra kicsit nem tudtam, mi vár majd rám a jövőben, márpedig kevés ennél idegesítőbb dolog van. Mikor azt kattogja a sok kicsi agytekervényed, hogy újratervezés-újratervezés. Meg is voltam lőve némileg, kicsit megbillent a lábam alatt a talaj, aztán, még mielőtt elveszthettem volna az egyensúlyomat, ugyanolyan hirtelen visszaállt vízszintesbe. Kicsit lesokkolódtam, majd nagyon megnyugodtam. Egyelőre mégse hagyom el a kis kerékvágásomat. Amely még így is éppen csak mélyül. Ha elég mély lesz, úgyis megunom és váltok, de az még odébb van egy kicsit.

Amúgy veszedelem, hogy ahogyan elkezdett megkérdőjeleződni a dolgaim egy része, azonnal feljöttek a Kispál- és Quimby-szövegek. Félelmetes. Mindkettőt akkor kezdtem el hallgatni, mikor épp szétesett a kis világom, és nem tudtam, hogyan tovább. És azóta is ahogy az érzés legkisebb fuvallata megcsap, jönnek a zenék is. (Tavaly ilyenkor is Káosz amigos ment meg Vascsöves meg Magam adom. Meg Az emberek megértik, Nagyvárosi románc és Szécsi Pál. Heteken-hónapokon át.) Őrület amúgy, mennyire összetett egy benyomás. Áll egy érzésből, és ahhoz kapcsolódó ingerekből, vizuális, auditív, vagy akár illat, stb. A későbbiekben elég ezekből az alkotó-érzetekből akár csak az egyik, és itt is van az egész érzés. Pavlovi reflex, bámulatos. Így működhet a nosztalgia. Meg a déjá vu.

Elkezdtem írni egy blogbejegyzést az ezotériával/természetfelettivel kapcsolatban, erre arra eszméltem, hogy 4 A4 oldal tele lett. Hirtelen kibomlott a világlátásom (megint). Éljen a zárt gondolatrendszer. Ez a tökéletes kocsmatéma: két sört megiszom, és órákig képes vagyok fejtegetni.

operabál 2010

Lábfájós, rohangálós, de kevésvendéges. Legalábbis a 3. emeleten és a VIP bejárónál. Egy celeb se a vipen jött be, csak arisztokratikusan kinéző osztrákok (uuuuncsiiii) és a héber nagykövet asszony, akinek az asszisztense miniszoknyában merészelt bejönni, mintás harisnyával. (Nagyon kínos volt. Rászóltam tétován, visszaugattak, de mást nem tehettem, mert a vipen nem küldhetsz haza senkit. Csak bárhol máshol.) Az est fénypontja akkor is egy fotós volt, aki nem akarta megmutatni a vacsorajegyét a vacsorateremhez. Végül megelégelte az akadékoskodást és berontott a kolléganőim között a terembe. Később megtaláltam, kérdőre vontam. Első mondata: "Magának örömet okoz, hogy engem inzultálhat?"- Ami ezután következett, életem legélvezetesebb veszekedése volt. Mindent beleadtunk:)

Amúgy egy tipp a blogomat vélhetően böngésző terroristáknak és titkosszolgálatosoknak: ha bármikor bármilyen információt ki akarnak szedni belőlem, járassanak magassarkúban 12 órán keresztül. Azt is bevallanám, amit nem követtem el.

Meg volt még zsidózós biztonsági őr, nagydumás másik biztonsági őr (szakadtam), Kiszel Tünde rózsaszínben, szép konty a fejemen, életem első profi sminkje, lépésekben mérhető fájdalom, arrogancia, személyzeti folyosó. Mosoly. Kínvigyor. Lépcső. Ellenőrzés.

Szóval a két gyöngyszem:
(Nem én csináltam, hanem a velvet.)

jérce supreme

Főétel az Operabálon, holnap. A honlapon találtam. Jó étvágyat.

• Angolos szarvasgerinc juharszuppal karamellizált tökmag krusztában, sütőtök relish-sel
• Carpaccio duo: thai pácolt vörös tonhalfilé és kurkumában marinált karfiol
• Leveles parajjal, félig szárított koktélparadicsommal és ricottával töltött jérce suprême, olíva zselésítve
• Libamáj tortácska Granny Smith almával és füstölt angolnával préselve, zöldalmás édeskömény krém
• Köretek: friss gyömbérrel grillezett édeskömény, héjában sült édesburgonya málnaecettel, olívában sült céklakockák turbolyával

az első

Az eladólány kicsit furán nézett, mikor mondtam neki, hogy ez lesz az első, szóval ajánljon valami olyat, ami biztonságot ad, nem okoz túl nagy nehézségeket, de azért jól is néz ki. Méregetett egy ideig, nézte a különféle modelleket, majd mutatott egy lakkból készültet. Nem volt belőle megfelelő méret. Aztán egy kecsesebb, de nagyobb kihívást jelentő darabot ajánlott. Volt is a méretemben. Először kicsit furcsa volt benne mozogni, máshogy kellett egyensúlyozni, máshová esett a terhelés. Másfelől az egész megjelenésem más hangsúlyt kapott tőle - valamit valamiért. Szóval megvettem, és, hogy szokjam, itthon is hordom. Kicsit fáj, kicsit nyom, dehát mit várjon az ember egy magassarkútól...? Szombaton kb 12 órát kell együtt kibírnunk. A gerincemtől majd utólag elnézést kérek :)
Életem Első Magassarkúja, légy üdvözölve.
Amúgy persze az is belejátszik, hogy a kisebb kellemetlenségek ellenére jó hordani ilyen nőiesebb darabokat is. Kell néha az ember egójának. :) Csak az bánt, hogy a nőies megjelenés nem mindig fér össze a kényelemmel illetve az egészséggel. Bár én mindent megteszek a kettő áthidalására, ez a hülye gerinc nem mindig hagy sok választást az embernek.

a változatosság kedvéért

Egy fákking hang nincs a torkomban. Az utolsó ír napon 12 fok volt, beleizzadtunk a nagykabátba, ezért levettük. Következő nap már párral lejjebb volt a hangszínem, most meg még ott sincs. Meló ugrott, hang nélkül nincs idegenvezetés. Ami még rosszabb: egyáltalán nincs beszéd!!! Mondolatokban telt a napom. Fogyatékosnak éreztem magam. Érzem. A verbális képességeim fizikai korlátokba ütköznek.

Tojássárgáját eszem meg mézet, és pálinkával gargalizálok. Meg sós vízzel. (No nem azonnal egyiket a másik után.) Aztán emberek közé megyek, és észre se veszem, máris használom a hangszálaimat, már bevérzenek, már ott is a zsilettpenge richtig a torkomban. Le vagyok korlátozva, krákogva mutogatok, fájva verődik a hurut, szorul a gégefő, így legyen az ember felügyelőhosztesz az operabálon bakker. Addigra re kéne produkálni azokat a hangszálakat. Meg megtanulni járni magassarkúban.

széna

(Hogy ti is értsétek: cím = lókoszt = low cost. Én kérek elnézést, a felelősség a szóviccblogé.)

Na.
76081,20845833333333333333 Ft-ból személyenként kijött az út. Repjegyestül, autóbérlésestül, benzinestül, belépőstül, egyéni költést nem számolva. Vagyis egy nap került 9510,15106 pengősbe. Korrekt.

— ∪ ∪ —

[Be akartam nyomni ide 2 videót ír pubhangulatról, amiket Andris csinált, de túl nagy falat voltak a Bloggernek. De egyszer majd megtalálom a módját.]

Szóval meggyüttem, kedves emberek, rakat élménnyel és elhatározással megpakolva. Az elhatározás a következő: Én Oda Visszamegyek, Ha Fene Fenét Eszik Is. Merthogy ha elvonatkoztatunk a szállás gyenge pontjaitól és a főváros értelmezhetetlen atmoszférájától, az ország csodás. A fővárossal az a bajom, hogy inkoherens. Diszharmonikus. Nincs benne egység sem városképileg, sem hangulatilag, számomra furcsa torzó a hely, egy egyveleg. Eközben vannak gyönyörű részei, a pubok hangulata fergeteges, és végül is jól éreztem magam én ott - de van benne valami megmagyarázhatatlanul taszító. Én sem tudom pontosan, mi az.

Az eredeti tervem szerint részletes élménybeszámolót írtam volna az egészről, de az ehhez készített jegyzeteket fönnhagytam a repülőn. Aztán eszembe jutott, hogy ki olvasta volna az egészet végig? :) Szóval kiragadott mozaikdarabkákat fogok ehelyett a cybertérbe szórni.

• déjá vu. Volt vagy 8 az egész út alatt, plusz egy tegnap Szentendrén. Hihetetlen. Lépten-nyomon előbucskázott az érzés: én itt már, ezekkel, ezt.
• Egybeesések, más néven basszuspuffok. Volt néhány. Az első maga a tény, hogy Johi is ott volt, a másik pedig, hogy a dolgok alakulásának köszönhetően együtt, hatan láttunk országot. Azt már meg sem említem, hogy az alapvetően esős időjárású Írországban 8-ból 6 napon cirógatott a napsugár.
  A harmadik: mikor az eredeti tervünkhöz képest egy nap, módosított tervünkhöz képest 2 óra késéssel bérelt autóval nekivágtunk az országutazás első állomásának, meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy csúszik az egész napos tervünk. Az első célállomás Newgrange volt, földbe ásott kőkupola, amely 500 évvel a gízai piramisok előtt épült. A téli napfordulón az egy nyílással rendelkező járaton végigsüt a felkelő nap. A honlapja alapján nem derült ki, hogyan vannak a vezetések, csak annyi, hogy mikor nyit és hogy egy vezetés kétórás. A reggeli késésünkkel lekéstük az elsőt, így izgulhattunk, hogy mi lesz. Megérkezünk, leparkolunk, rohanunk a bejárathoz. Jó napot, a vezetésre jöttek? Igen. Jó, negyed óra múlva indul a túrabusz, 10 perc alatt érnek ki. Hányan vannak? Hatan, pompás, pont annyi hely maradt.
  A negyedik: kanyargós hegyi utakon hódítjuk meg a nemzeti parkot, mikor villogni kezd a tankolólámpa. Nem világítani, villogni. A semmi közepén. Mit tenni, megyünk, átmegyünk két falun, telik az idő, egyre kevesebbet nevetünk, majd a harmadik faluba érünk. Néhány ház a jobb oldalon. A bal oldalon valami bolt, és előtte... pici töltőállomás. Már csak hab a tortán a wc falának felirata: if you sprinkle when you tinkle, be neat and wipe the seat.
• A nyilvános női wc-k amúgy hatalmasak, sok fülke, sok hely. A Cliffs of Moher (függőleges sziklák, melyeknek alul nekifeszül az óceán) látogatóközpontjában a wc-ajtókra ezeknek a szikláknak a panorámaképe volt nyomtatva.
• Vidéken nincs tömegközlekedés. Mondom, nincs. Nincs. Na jó, max egy busz naponta a településekre. De a nemzeti parkokba semmi sem visz a jó minőségű utakon, csak kocsi. Márpedig mi inkább a természetet, mintsem a városokat szerettük volna látni. Az utak rém kanyargósak, 60-70 km/h-val vehetők - ehhez képest minden kanyart 100-as tábla szegélyezett. Mit ne mondjak, az íreknek van humora.
• Az írek nem esznek kenyeret. Csak a toastkenyeret, na azon éltünk egész héten. Mióta hazajöttem, két pofára zabálok mindent, ami nem pékáru és nem krumpli.
• Balos közlekedés van és felszállás előtt inteni kell a busznak (,amely általában emeletes).
• Kétszer egy éjt hostelben töltöttünk. A Galway-iben hihetetlen jó volt a légkör. Jól felszerelt konyha, viszonylag tiszta fürdő, valamint társasjátékok, atlaszok és könyvek a kényelmes társalgóban. TV és DVD-gyűjtemény is volt ott, de kiírták, hogy a közösségi élet elősegítése érdekében ne tévézzünk este 9 előtt. (Vagy után? Mindenesetre az elv mindenképpen figyelemre méltó.)

Az útvonal amúgy kb: első 3 napon Dublin, Glendalough, Howth, majd irány az ország: Newgrange - Belfast, ott alvás, utána irány Galway a Connemara nemzeti parkon (és gyönyörű településeken) át, alvás Galwayben, másnap Moher-sziklák, Limerick, vissza Dublin, másnap vissza Budapest. Keressetek rá akármelyikre, gyönyörűek. Ha megkapom az összes képet, fölcsűrök párat picasa-ra (vagy, ha ezt megteszik helyettem a fiúk, megadom a linkeket :))
Mindenesetre egy hét nem volt elég az egész országra. Semmit sem láttam a déli részéből, pedig sokan azt mondják a legszebbnek. Te jó ég, még annál is szebbnek, amit a maradékból láttunk??? A nyugati rész lélegzetelállító.

Azóta lüktet bennem a choriambus*: visszamegyek. visszamegyek.

* Najó, ezt azért meggugliztam. mielőtt bárki a szívéhez kapna.

- Mi az a motorváltótengely?
- Motor, váltó, tengely...

Fentiek a trabanttal kapcsolatos eszmefuttatás kapcsán hangzottak el hajnali fél 2kor. Merthogy a Lada mellett, amit sajnos nem tudunk használni, van egy Trabi is, amit ilyen egynapos kiruccanásokra viszont lehet. Ma pl. Howth-ba mentünk ki vele, ahol tengerpart volt és kikötő. Az emberek a csudájára járnak. Dudálnak, integetnek, odajönnek, hogy ez mi ez a tárgy, tényleg megy?, szóval igencsak jól szórakoztunk. A legjobb az volt, mikor ralliztunk a kikötőben: nemcsak a matrózok röhögtek meg a kapitány fogta a fejét, de egy füvező 70 éves tata idevillant a szárnyajtós sportkocsijával, és megnézte, hogy megy a mi limuzinunk. :)
Mellesleg a hely csak kicsit volt szép. És vannak ott fókák is!!! Prüszkölnek, fújtatnak és halat esznek. Halászhajóra is felengedtek, tengeri csillagok bűzlöttek a padlóján. Valahogy így jutottunk fel:

- Felmehetnénk megnézni?
- Persze.

Meg filmet is csinálunk. De ezt egyelőre csak kíváncsiságkeltő zárómondatnak.

Dublin

Szeretettel üdvözlök mindenkit az ír fővárosból. Balos közlekedés van, meg hideg, de napsütés, ami arrafele ritka. Állítólag van, hogy 60 napig folyamatosan esett az eső. Mióta mi itt vagyunk, semmi.

Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)

Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.

A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.

Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)

Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.

Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.

Engem a vodka döntöget romba, jutott eszembe ma este. Nyilván a vodkáról, amivel meg lettem kínálva, és nyilván, miután már megittam.

a zenekar neve: Stratovarius

- És milyen volt életed első rockkoncertje?

Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...

- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...


Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.

filó

Három napja ötlött föl, majd eltűnt. Ma fülöncsíptem végre. Hogyaszongya:

A boldogság és a szenvedély két külön dolog. Triviálisnak triviális, de most gondoltam bele úgy igazán. Két külön dolog alatt nem azt értem, hogy nincs közöttük átfedés, hanem, hogy egymástól függetlenül is léteznek. A szenvedélyed nem feltétlenül tesz boldoggá, lásd szerencsejáték, alkohol+drogok, plátói szerelem. Vagyhát az a boldogság, ami olyankor van, azt én nem hívnám boldogságnak. Inkább örömnek, mert pillanatnyi.

Boldogságon nem pillanatnyi és elillanó jóérzést értek. A boldogság olyasvalami, ami meghúzódik belül, nem is feltétlenül tudatosan, és amitől nekiállsz fényleni. Javulnak a biológiai funkcióid, és bár nem veszed észre, pozitívabb (és rugalmasabb) lesz a hozzáállásod az élet (mindennapi) dolgaihoz. Általában akkor jössz rá a jelenlétére, mikor megszűnik, hasonlóan az egészséghez. Tényleg: a boldogság lelki egészség? Sterilül hangzik, de mér ne.

Meghát a szenvedélyben benne van a "szenved" szó... És tényleg, ha elkap, nem sokáig bírod, mert felemészt. A boldogság nem csinál ilyet, az csöndesen sugárzik maga elé. A szenvedély folyamatosan és hosszú távon egészségtelen (de alkalmanként szárnyakat ad!), a boldogság kevésbé. Viszont a boldogság önzővé, kényelmessé és szűklátókörűvé tehet.

És van olyan, hogy csak az egyik van meg. Élhetsz csak szenvedélyben, boldogtalanul, mint a heroinista vagy az ifjú Werther; és élhetsz szenvedély nélkül, boldogan, mint a keleti bölcsek vagy alacsony vérmérsékletű szerelmespárok. Aztán persze különféle kombinációk is léteznek, de egymás nélkül is simán megvan a két dolog.

Én ezen teljesen elcsodálkoztam.

11-es járatra megyek dolgozni, fél 11-kor érkezem, lepakolok, levetkőzöm.

kollegina: Nem lesz 11-es járat.
én: Nem? És erről miért nem tudtam?...
kollegina: ...mert én is most tudtam meg...

Nem szoktam én ilyent mondani. (Mennyivel szebb lett volna: "És ez mikor derült ki?") Kommunikációs szakember, én, az.

nagyon üt

Európa magyar szemmel - katt a képre nagyításért.

A képet köszi Lolának!

akkor és most

Vannak a klasszikusok. És vannak az adaptációk. Egyik jobb, mint a másik. Enjoy.

(És bocs, hogy ilyen ronda. A blogger nem szereti a Wordből beszúrt dolgokat. Táblázatokat meg pláne nem.)

Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére.	Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű.		Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre.
Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen, morzsára, buzára elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.		Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép.
Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó.		Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló.
Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba.		Lackfi János: Parabola Parabola, parabola antenna, nézzünk tévét éppen ma! Parabola, parabola futballmeccs, lassított gól, sípcsont reccs! Parabola, parabola sminkremlám. Bőröd fittyed? Kend ezt rá! Parabola, parabola bankrablók, lő, fut, robban, légből lóg. Parabola, parabola popcsillag, rázós ritmus popsidnak. Parabola, parabola antenna, űrlény caplat álmodba!
Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Cséplele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám. Átugrottam a plánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém. S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jön még a valódi Haddelhadd. Én teremtôm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! E a mindentudó tudja, Hányadik. Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál. Fellegekbôl vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.		Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet.

mulasztó

Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.



Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.

fogyasztó

Addig-addig neteztem, míg kedvem nem támadt shoppingolni.