EP 60

Kovács András Ferenc
Kettős ballada Esterházy Péterről

„Mondjátok, hol van, hova lett
Flóra, a szép nő, Róma fénye?
Archipiada hol lehet
S Thais, vele egy anya vére?
Hol a tapsra, szóra, zenére
Tó fölött ébredő Ekhó
Emberfölötti tünde lénye?"

(Villon - Szabó Lőrinc)

És hol van Esterházy Péter?
Ekhózza légi szó-legó,
Barokk menny zengje száz spinéttel,
Angyal sóhajtsa: „Ó meg Ó!"
Hirdesse színház, dóm, csehó,
Tűnt, égi összhang, földi hangtan,
Hűhózza hűség, hűtse hó -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol van Esterházy Péter?
Délceg nevének hallatán
Szívekben hosszan rezg a két R,
S mint érme várak padlatán,
Mit dáridókra pall a dán
Herceg is, úgy peng, oly roppantan,
Hogy visszacsengi balladám -
Mais ou sont les neiges d'antan?

De hol vagy Esterházy Péter?
Téged magyar kíván, s kivan,
Mert minden eszme, mázli, métely
Bételt... S mi pang a pakliban -
Tán szittya tantra, kanti tan,
Tézis, matézis, törzsi tamtam?
Ha írsz, mit érsz, mi vagy, s mi van?
Mais ou sont les neiges d'antan?

Író vagy, Esterházy Péter,
S ki olvas, jobb lesz, boldogabb -
Dühöng ma persze pár kivétel,
Ki dúlna könyvesboltokat...
S az írás annyi dolgot ad -
Örök jelenbe átsuhantan
Hord pillanatnyi voltokat!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Hatvan vagy, Esterházy Péter,
Ötven ki voltál épp imént -
Ez így megy Pesten kvázi spéttel,
Ha szépre tart a nép igényt...
Ne rigmust, írj te még rigényt,
Míg él a nyelv, s potomra van tan -
Magasra nyargalj égi mént!
Mais ou sont les neiges d'antan?

Ad astra, Esterházy Péter,
Parnasszra röppentsen Pegáz -
Szavamra, nem lesz bárki tétel
Világegyetemen... De gáz,
Ahogy bolygókkal eldekáz
Az Úr, ha mókáz, ám torpantan
Csillagrajzásban feszt megáz -
Mais ou sont les neiges d'antan?

shift

Új látószöget fedeztem föl. Fentről nézek lefele.

Kosztolányi 2

’Curiouser and curiouser!’ cried Alice (she was so much surprised, that for the moment she quite forgot how to speak good English);

- Egyre murisabb! kiáltott fel Alice.
Úgy meglepődött, hogy egyszeriben elfelejtett szépen beszélni.

Kosztolányi Dezső fordít

Alice Csodaországban: van ugyebár a Cheshire Cat, aki egy folyton vigyorgó macska, néha eltűnik, néha egyes testrészei látszanak csak, és hülyeségeket beszél.
Ő Kosztolányi fordításában Fakutya lett.

Eredeti:
’You must be [mad],’ said the Cat, ‘or you wouldn’t have come here.’
Alice didn’t think that proved it at all; however, she went on ‘And how do you know that you’re mad?’
’To begin with,’ said the Cat, ‘a dog’s not mad. You grant that?’
’I suppose so,’ said Alice.
’Well, then,’ the Cat went on, ‘you see, a dog growls when it’s angry, and wags its tail when it’s pleased. Now I growl when I’m pleased, and wag my tail when I’m angry. Therefore I’m mad.’
’I call it purring, not growling,’ said Alice.
’Call it what you like,’ said the Cat. ‘Do you play croquet with the Queen to-day?’

Kosztolányi:
- Ha nem volnál bolond - válaszolt a Fakutya -, nem jöttél volna ide.
Alice-t ez nem győzte meg. Ezért tovább faggatta a Fakutyát.
- És honnan tudja, hogy maga bolond?
- Nézd - felelte a Fakutya -, egy rendes kutya az nem bolond, ugyebár?
- Nem - mondta Alice.
- Na, látod - folytatta a Fakutya. - A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválok a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.
- De... - ellenkezett Alice.
- Semmi de - szakította félbe a Fakutya. - Inkább arról beszélj, eljössz-e ma a Királynőhöz krokettezni?

Botrány.
Attól, hogy jó költő vagy, nem kell ám elszállni és önkényeskedni.

tantusz

Telefonos szervezkedés tavasziszünet-ügyben.

én: Akkor jössz majd húsvétra? Vagy hogy lesz?
ő: Jajaja persze, csak azt nem tudom, mikor és hogyan. De Húsvéthétfő az mindenképp benne lesz.
én: Na majd akkor döntsed el, oszt szólj.
ő: Csak bonyolítja mondjuk a dolgot, hogy szerdán már suli van, kedden meg április 6-a.
én: Aha...
szünet
ő: Hallasz?
én: Persze. Azt mondtad, hogy kedden lesz április 6-a.
ő: Igen, azt mondtam.
én: ...igen, és...?
szünet
ő: De azt tudod, mi lesz április 6-án...?
én: He? Mi az hogy mi...... JA! Tényleg!...
ő: ...

pavlov

Nomármost. Meg lett nekem mutatva egy autóreklám, persze éjszaki, azzal az állítólagos indokkal, hogy az jobb annál a másik autóreklámnál, amit én szeretek. Már az árulkodó volt, hogy nahát, dejszen svéd zenéje van az autóreklámnak. Mit érdemel az a bűnös, aki kerülőutakon akar engem svéd zenekarra megtéríteni? Ahelyett, hogy szólna, hogy hé de jó ez a zenekar, hallgassad már meg. Ahelyett benyom nekem egy reklámot jutubon, abban a biztos tudatban, hogy nem nyugszom, míg ki nem derítem, ki énekli a zenéjét. Ott volt a kísértés, hogy csakazértse keresek rá, nem kapom be a horgot. Csak sajnos túl jó volt a zenekar. A "megoszt facebookon" gomb megnyomásával egyidőben felsejlett, ahogyan röhög a markába a zenetérítő csirkefogó.

A pofátlanság a dologban az, hogy kőkemény taktika lakozik mindemögött. Merthogy a kutakodás, meg a csakazértse. Ha nyíltan térítene, csakazértse néznék utána, ergo hagyja, hogy "magamtól" kezdjek el kutakodni. Csöppet pőrén érzem most magam, lerándult a lepel erről az oldalamról is. Mármint a kutakodósról. Tudniillik szeretek utánanézni futólag hallott, látott, felbukkanó dolgoknak. Egy ismeretlen szó egy szövegben, valaminek a zenéje, párbeszéd a buszon - rögvest lecsekkolom wikipédián. Nem mintha titkoltam volna mindezt, dehogyis, nem vagyok én kém vagy mi. Csakhát itten vannak bizonyos emberek, akik erre maguktól rájönnek, aztán meg szégyentelenül kihasználják az én tulajdonságaimat, hogy az általuk kívánt reakciót váltsák ki belőlem megfelelő ingerek elindításával.

Hallatlan. A saját fegyvereimmel. :)

kapunyitási pánik

Váááááááááááááááááá!
Shoppingolni akarok meg margitszigetelni meg bulizni meg koncertre járni meg ugrálni meg extázisba esni!! Legyen már tavasz meg nyár!!!!!

Na igen, ez az az állapot, amikor már rég esti tornát kéne csinálnom meg aludnom, de nem tudok elszakadni a zenétől. Ez történik, ha az ember kiselőadást vállal a magyar és a német populáris zene összehasonlításáról. Az utolsó pár órában zenei stílusokon utaztam keresztül és még mindig sírhatnékom van. Annyi jó zene van!!! Kezdtem a korán meghalt, Amerikában is number one számot produkáló osztrákkal, folytattam táncdalénekesekkel mindkét országból, aztán valahogy begyütt a progresszív rock meg a punkrock, aztán tinikorom kedvenc tehetségkutató-nyertes foghíjas norvégjánál ragadtam le remegni, meg disco is volt, meg kis downtempo. Most meg jazzpop. A legfinomabb fajtából. Szvinget nem merek elkezdeni hallgatni, mert akkor nem lesz alvás :)
De esküszöm, most pihentem annyit, amennyit mióta síből visszajöttem, nem. Örömkönnyek, áh.



Ja igen: akinek van otthon Aerosmith, Prosectura és/vagy Solaris, ne kíméljen! Uriah Heep, Pearl Jam is jöhet! Meg Péterfy Bori! Meg Colorstar! Meg... eh.

kék pályák completed

Váááh, síeltem! Én...! :)

És igen, túléltem és igen, pozitív csalódás volt, és igen, még jobban meg akarok tanulni majd legközelebb. Még ott vagyunk, mindjárt indulunk vissza, holnap negyed 9-re megyek dolgozni, hurrá. Csak ahogy odaértünk, egyre rosszabbodott az idő. Pénteken csak borult volt, szombaton enyhe szél, vasárnap visszafújt a lejtőn és/vagy oldalba kapott, ma pedig az erős szél rengeteg hóval párosult. Annyival, hogy reggelre 15-20 cm esett, hólánc nélkül nem engedtek volna fel, és egy csúszás után úgy döntöttem, hogy inkább vissza kéne stoppolni a hegyről a szállásra. Két méter volt a látótávolság, lefagytál, nem volt jó. De a másik három nap csak tanultam. A második nap felére már el is kezdtem élvezni a dolgot. Mondjuk a bokacseszegető-térdrugóztató sebesség egyelőre továbbra se a barátom, ellentétben a hóekével, bár itt is sok időbe telt, míg megszoktuk egymást. De megszoktuk.

(Facing the ugly truth: Holnaptól május elejéig elvileg minden délután vmi beadandón kéne ügyködnöm. 4-5 db, átlag 10 oldal, ha nem több. Hurrá. Mi mindent meg nem tesz az ember a pluszkreditekért.)

karaoke kockamódra

Na kérem, ne tessék törődni a videó szövegével. Scrollozzon csak mindenki lejjebb.



Énekeljünk a zenére bátran a következő szöveggel:

Gyök kettő, gyök kettő, gyök kettő.
Gyök kettő, gyök kettő, gyök kettő.

Számítás, köbre emelés, számítás,
Köbre emelés, számítás, ó-ó-ó-ó.
Számítás, köbre emelés, számítás,
Köbre emelés, számítás, ó-ó-ó-ó.

Számítunk, érezd a varázsát,
Ahogyan f(x) előjelet vált
És tart a végtelenbe.
Nem jut más az eszembe,
Milyen lehet a konvexitás?

Szummázunk egy per ká négyzetet,
Gyorsabban, mint a köbgyököket.
A pínégyzet per hat
Oly gyönyörűnek hat,
Mint egy newtoni együttható.

R: Konkáv utakon, konvex utakon
Megpihennek az aszimptóták,
Vannak olyanok – olyan feladatok:
Kellemetlen, ha deriválják.
Minden suhan: a sor, ha növekvő,
A négyzetszámok a térben;
Miért nem lehetek én is konvex,
Vagy lenne határértékem!

R

Gyök kettő…
Nyolc vektor kell, oly nagy az erő,
Sebesség a vektor hosszával nő.
A vektorösszeadás
Egyszerű, nem kell hozzá más,
Csak alapvető rajztudás!

2x R

Gyök kettő…
Számítás, köbre emelés…

/forrás: kockaeder.hu/

turnin' twenty-two

Hát én évről évre egyre jobban meghatódom.

Zavarban vagyok: holnap nem kell korán kelni. Nem kell menni sehova. Tanulni csakazértse fogok. Egész nap otthon fogom tenni a semmit. Ha rá tudom venni magam, esetleg takarítok. Négy éber óránál többet fogok a lakásban eltölteni! juhéj :)

Hát én akkora hülye vagyok, hogy a fal adja a másikat. Engem ki kellene már penderíteni igazán a busztól. Miután szerencsésen elfelejtettem szólni, hogy mikor nem érek rá, és frankón szinte csak ezekre a napokra osztottak be márciusban, szépen átszabták a beosztást csak miattam. Visszaszóltam, hogy minden rendben, és most nyilallt belém, hogy
egy további időpont szintén nem jó.

Kaparjatok egy gödröt és lökjetek belé most már. Nem lehetek ennyire szétzuhanva.
De most komolyan, mi van már??? Semmi okom sincs rá. Nem rúgok be, még csak nem is bulizom, eleget alszom, teszem a dolgom, csak az utóbbi napokban sorozatosan felejtek el evidens dolgokat csak úgy.

Tök hülye vagyok basszus.
:(

libikóka (:

Másfél napra kicsit nem tudtam, mi vár majd rám a jövőben, márpedig kevés ennél idegesítőbb dolog van. Mikor azt kattogja a sok kicsi agytekervényed, hogy újratervezés-újratervezés. Meg is voltam lőve némileg, kicsit megbillent a lábam alatt a talaj, aztán, még mielőtt elveszthettem volna az egyensúlyomat, ugyanolyan hirtelen visszaállt vízszintesbe. Kicsit lesokkolódtam, majd nagyon megnyugodtam. Egyelőre mégse hagyom el a kis kerékvágásomat. Amely még így is éppen csak mélyül. Ha elég mély lesz, úgyis megunom és váltok, de az még odébb van egy kicsit.

Amúgy veszedelem, hogy ahogyan elkezdett megkérdőjeleződni a dolgaim egy része, azonnal feljöttek a Kispál- és Quimby-szövegek. Félelmetes. Mindkettőt akkor kezdtem el hallgatni, mikor épp szétesett a kis világom, és nem tudtam, hogyan tovább. És azóta is ahogy az érzés legkisebb fuvallata megcsap, jönnek a zenék is. (Tavaly ilyenkor is Káosz amigos ment meg Vascsöves meg Magam adom. Meg Az emberek megértik, Nagyvárosi románc és Szécsi Pál. Heteken-hónapokon át.) Őrület amúgy, mennyire összetett egy benyomás. Áll egy érzésből, és ahhoz kapcsolódó ingerekből, vizuális, auditív, vagy akár illat, stb. A későbbiekben elég ezekből az alkotó-érzetekből akár csak az egyik, és itt is van az egész érzés. Pavlovi reflex, bámulatos. Így működhet a nosztalgia. Meg a déjá vu.

Elkezdtem írni egy blogbejegyzést az ezotériával/természetfelettivel kapcsolatban, erre arra eszméltem, hogy 4 A4 oldal tele lett. Hirtelen kibomlott a világlátásom (megint). Éljen a zárt gondolatrendszer. Ez a tökéletes kocsmatéma: két sört megiszom, és órákig képes vagyok fejtegetni.

operabál 2010

Lábfájós, rohangálós, de kevésvendéges. Legalábbis a 3. emeleten és a VIP bejárónál. Egy celeb se a vipen jött be, csak arisztokratikusan kinéző osztrákok (uuuuncsiiii) és a héber nagykövet asszony, akinek az asszisztense miniszoknyában merészelt bejönni, mintás harisnyával. (Nagyon kínos volt. Rászóltam tétován, visszaugattak, de mást nem tehettem, mert a vipen nem küldhetsz haza senkit. Csak bárhol máshol.) Az est fénypontja akkor is egy fotós volt, aki nem akarta megmutatni a vacsorajegyét a vacsorateremhez. Végül megelégelte az akadékoskodást és berontott a kolléganőim között a terembe. Később megtaláltam, kérdőre vontam. Első mondata: "Magának örömet okoz, hogy engem inzultálhat?"- Ami ezután következett, életem legélvezetesebb veszekedése volt. Mindent beleadtunk:)

Amúgy egy tipp a blogomat vélhetően böngésző terroristáknak és titkosszolgálatosoknak: ha bármikor bármilyen információt ki akarnak szedni belőlem, járassanak magassarkúban 12 órán keresztül. Azt is bevallanám, amit nem követtem el.

Meg volt még zsidózós biztonsági őr, nagydumás másik biztonsági őr (szakadtam), Kiszel Tünde rózsaszínben, szép konty a fejemen, életem első profi sminkje, lépésekben mérhető fájdalom, arrogancia, személyzeti folyosó. Mosoly. Kínvigyor. Lépcső. Ellenőrzés.

Szóval a két gyöngyszem:
(Nem én csináltam, hanem a velvet.)

jérce supreme

Főétel az Operabálon, holnap. A honlapon találtam. Jó étvágyat.

• Angolos szarvasgerinc juharszuppal karamellizált tökmag krusztában, sütőtök relish-sel
• Carpaccio duo: thai pácolt vörös tonhalfilé és kurkumában marinált karfiol
• Leveles parajjal, félig szárított koktélparadicsommal és ricottával töltött jérce suprême, olíva zselésítve
• Libamáj tortácska Granny Smith almával és füstölt angolnával préselve, zöldalmás édeskömény krém
• Köretek: friss gyömbérrel grillezett édeskömény, héjában sült édesburgonya málnaecettel, olívában sült céklakockák turbolyával

az első

Az eladólány kicsit furán nézett, mikor mondtam neki, hogy ez lesz az első, szóval ajánljon valami olyat, ami biztonságot ad, nem okoz túl nagy nehézségeket, de azért jól is néz ki. Méregetett egy ideig, nézte a különféle modelleket, majd mutatott egy lakkból készültet. Nem volt belőle megfelelő méret. Aztán egy kecsesebb, de nagyobb kihívást jelentő darabot ajánlott. Volt is a méretemben. Először kicsit furcsa volt benne mozogni, máshogy kellett egyensúlyozni, máshová esett a terhelés. Másfelől az egész megjelenésem más hangsúlyt kapott tőle - valamit valamiért. Szóval megvettem, és, hogy szokjam, itthon is hordom. Kicsit fáj, kicsit nyom, dehát mit várjon az ember egy magassarkútól...? Szombaton kb 12 órát kell együtt kibírnunk. A gerincemtől majd utólag elnézést kérek :)
Életem Első Magassarkúja, légy üdvözölve.
Amúgy persze az is belejátszik, hogy a kisebb kellemetlenségek ellenére jó hordani ilyen nőiesebb darabokat is. Kell néha az ember egójának. :) Csak az bánt, hogy a nőies megjelenés nem mindig fér össze a kényelemmel illetve az egészséggel. Bár én mindent megteszek a kettő áthidalására, ez a hülye gerinc nem mindig hagy sok választást az embernek.

a változatosság kedvéért

Egy fákking hang nincs a torkomban. Az utolsó ír napon 12 fok volt, beleizzadtunk a nagykabátba, ezért levettük. Következő nap már párral lejjebb volt a hangszínem, most meg még ott sincs. Meló ugrott, hang nélkül nincs idegenvezetés. Ami még rosszabb: egyáltalán nincs beszéd!!! Mondolatokban telt a napom. Fogyatékosnak éreztem magam. Érzem. A verbális képességeim fizikai korlátokba ütköznek.

Tojássárgáját eszem meg mézet, és pálinkával gargalizálok. Meg sós vízzel. (No nem azonnal egyiket a másik után.) Aztán emberek közé megyek, és észre se veszem, máris használom a hangszálaimat, már bevérzenek, már ott is a zsilettpenge richtig a torkomban. Le vagyok korlátozva, krákogva mutogatok, fájva verődik a hurut, szorul a gégefő, így legyen az ember felügyelőhosztesz az operabálon bakker. Addigra re kéne produkálni azokat a hangszálakat. Meg megtanulni járni magassarkúban.

széna

(Hogy ti is értsétek: cím = lókoszt = low cost. Én kérek elnézést, a felelősség a szóviccblogé.)

Na.
76081,20845833333333333333 Ft-ból személyenként kijött az út. Repjegyestül, autóbérlésestül, benzinestül, belépőstül, egyéni költést nem számolva. Vagyis egy nap került 9510,15106 pengősbe. Korrekt.

— ∪ ∪ —

[Be akartam nyomni ide 2 videót ír pubhangulatról, amiket Andris csinált, de túl nagy falat voltak a Bloggernek. De egyszer majd megtalálom a módját.]

Szóval meggyüttem, kedves emberek, rakat élménnyel és elhatározással megpakolva. Az elhatározás a következő: Én Oda Visszamegyek, Ha Fene Fenét Eszik Is. Merthogy ha elvonatkoztatunk a szállás gyenge pontjaitól és a főváros értelmezhetetlen atmoszférájától, az ország csodás. A fővárossal az a bajom, hogy inkoherens. Diszharmonikus. Nincs benne egység sem városképileg, sem hangulatilag, számomra furcsa torzó a hely, egy egyveleg. Eközben vannak gyönyörű részei, a pubok hangulata fergeteges, és végül is jól éreztem magam én ott - de van benne valami megmagyarázhatatlanul taszító. Én sem tudom pontosan, mi az.

Az eredeti tervem szerint részletes élménybeszámolót írtam volna az egészről, de az ehhez készített jegyzeteket fönnhagytam a repülőn. Aztán eszembe jutott, hogy ki olvasta volna az egészet végig? :) Szóval kiragadott mozaikdarabkákat fogok ehelyett a cybertérbe szórni.

• déjá vu. Volt vagy 8 az egész út alatt, plusz egy tegnap Szentendrén. Hihetetlen. Lépten-nyomon előbucskázott az érzés: én itt már, ezekkel, ezt.
• Egybeesések, más néven basszuspuffok. Volt néhány. Az első maga a tény, hogy Johi is ott volt, a másik pedig, hogy a dolgok alakulásának köszönhetően együtt, hatan láttunk országot. Azt már meg sem említem, hogy az alapvetően esős időjárású Írországban 8-ból 6 napon cirógatott a napsugár.
  A harmadik: mikor az eredeti tervünkhöz képest egy nap, módosított tervünkhöz képest 2 óra késéssel bérelt autóval nekivágtunk az országutazás első állomásának, meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy csúszik az egész napos tervünk. Az első célállomás Newgrange volt, földbe ásott kőkupola, amely 500 évvel a gízai piramisok előtt épült. A téli napfordulón az egy nyílással rendelkező járaton végigsüt a felkelő nap. A honlapja alapján nem derült ki, hogyan vannak a vezetések, csak annyi, hogy mikor nyit és hogy egy vezetés kétórás. A reggeli késésünkkel lekéstük az elsőt, így izgulhattunk, hogy mi lesz. Megérkezünk, leparkolunk, rohanunk a bejárathoz. Jó napot, a vezetésre jöttek? Igen. Jó, negyed óra múlva indul a túrabusz, 10 perc alatt érnek ki. Hányan vannak? Hatan, pompás, pont annyi hely maradt.
  A negyedik: kanyargós hegyi utakon hódítjuk meg a nemzeti parkot, mikor villogni kezd a tankolólámpa. Nem világítani, villogni. A semmi közepén. Mit tenni, megyünk, átmegyünk két falun, telik az idő, egyre kevesebbet nevetünk, majd a harmadik faluba érünk. Néhány ház a jobb oldalon. A bal oldalon valami bolt, és előtte... pici töltőállomás. Már csak hab a tortán a wc falának felirata: if you sprinkle when you tinkle, be neat and wipe the seat.
• A nyilvános női wc-k amúgy hatalmasak, sok fülke, sok hely. A Cliffs of Moher (függőleges sziklák, melyeknek alul nekifeszül az óceán) látogatóközpontjában a wc-ajtókra ezeknek a szikláknak a panorámaképe volt nyomtatva.
• Vidéken nincs tömegközlekedés. Mondom, nincs. Nincs. Na jó, max egy busz naponta a településekre. De a nemzeti parkokba semmi sem visz a jó minőségű utakon, csak kocsi. Márpedig mi inkább a természetet, mintsem a városokat szerettük volna látni. Az utak rém kanyargósak, 60-70 km/h-val vehetők - ehhez képest minden kanyart 100-as tábla szegélyezett. Mit ne mondjak, az íreknek van humora.
• Az írek nem esznek kenyeret. Csak a toastkenyeret, na azon éltünk egész héten. Mióta hazajöttem, két pofára zabálok mindent, ami nem pékáru és nem krumpli.
• Balos közlekedés van és felszállás előtt inteni kell a busznak (,amely általában emeletes).
• Kétszer egy éjt hostelben töltöttünk. A Galway-iben hihetetlen jó volt a légkör. Jól felszerelt konyha, viszonylag tiszta fürdő, valamint társasjátékok, atlaszok és könyvek a kényelmes társalgóban. TV és DVD-gyűjtemény is volt ott, de kiírták, hogy a közösségi élet elősegítése érdekében ne tévézzünk este 9 előtt. (Vagy után? Mindenesetre az elv mindenképpen figyelemre méltó.)

Az útvonal amúgy kb: első 3 napon Dublin, Glendalough, Howth, majd irány az ország: Newgrange - Belfast, ott alvás, utána irány Galway a Connemara nemzeti parkon (és gyönyörű településeken) át, alvás Galwayben, másnap Moher-sziklák, Limerick, vissza Dublin, másnap vissza Budapest. Keressetek rá akármelyikre, gyönyörűek. Ha megkapom az összes képet, fölcsűrök párat picasa-ra (vagy, ha ezt megteszik helyettem a fiúk, megadom a linkeket :))
Mindenesetre egy hét nem volt elég az egész országra. Semmit sem láttam a déli részéből, pedig sokan azt mondják a legszebbnek. Te jó ég, még annál is szebbnek, amit a maradékból láttunk??? A nyugati rész lélegzetelállító.

Azóta lüktet bennem a choriambus*: visszamegyek. visszamegyek.

* Najó, ezt azért meggugliztam. mielőtt bárki a szívéhez kapna.

- Mi az a motorváltótengely?
- Motor, váltó, tengely...

Fentiek a trabanttal kapcsolatos eszmefuttatás kapcsán hangzottak el hajnali fél 2kor. Merthogy a Lada mellett, amit sajnos nem tudunk használni, van egy Trabi is, amit ilyen egynapos kiruccanásokra viszont lehet. Ma pl. Howth-ba mentünk ki vele, ahol tengerpart volt és kikötő. Az emberek a csudájára járnak. Dudálnak, integetnek, odajönnek, hogy ez mi ez a tárgy, tényleg megy?, szóval igencsak jól szórakoztunk. A legjobb az volt, mikor ralliztunk a kikötőben: nemcsak a matrózok röhögtek meg a kapitány fogta a fejét, de egy füvező 70 éves tata idevillant a szárnyajtós sportkocsijával, és megnézte, hogy megy a mi limuzinunk. :)
Mellesleg a hely csak kicsit volt szép. És vannak ott fókák is!!! Prüszkölnek, fújtatnak és halat esznek. Halászhajóra is felengedtek, tengeri csillagok bűzlöttek a padlóján. Valahogy így jutottunk fel:

- Felmehetnénk megnézni?
- Persze.

Meg filmet is csinálunk. De ezt egyelőre csak kíváncsiságkeltő zárómondatnak.

Dublin

Szeretettel üdvözlök mindenkit az ír fővárosból. Balos közlekedés van, meg hideg, de napsütés, ami arrafele ritka. Állítólag van, hogy 60 napig folyamatosan esett az eső. Mióta mi itt vagyunk, semmi.

Már a reptérre való kiérkezésünk is tartogatott meglepetéseket. Jobbnak láttuk a 7 órai becsekkolás előtt fél órával kimenni Ferihegyre. Aztán végül betársultam egyik barátunk mellé, akit kivittek kocsival - 7-re. Sebaj, van még idő. De miért nincs senki a 2B terminálon? Mert az 1-esről indulunk. Hoppá. Család (és kocsi) visszahív, gyorsan átsuhanunk a másikra, elérjük gond nélkül, ilyen menők vagyunk. Ez a nap is jól kezdődik. :)

Megérkezve többféle dolog fogadott. Például nincs kötelező biztostás a kocsin, amivel mentünk volna. Szóval ez ugrott. Ami kár, mert csupa olyan helyre mentünk volna, ahova tömegközlekedés nem megy. De tervezgetünk bőszen. Tegnap alapból nem kellett volna a kocsi, ma tömegközlekedéssel és némi gyaloglással elmentünk oda, ahova kellett volna a kocsi, és úgy tűnik, holnaputántól pedig tudunk bérelni. Nem mintha unatkoznánk. Még nem láttunk pubot, mert eddig tartott a pálinkánk :) Szóval holnap az útvonal(újra)tervezés mellett lesz mit csinálni.

A másik dolog a szállás. Régen munkásszálló volt, ajtónyitás után az első, amit látsz, egy lépcső, ami fölvisz az élet központjába, a felső szinti szobákba. Lent még 2 szoba és konyha. Mint a filmekben. Csak a tisztaság nem olyan, mint a filmekben. A fürdőkádba papucs nélkül nem merünk beállni, a konyhát meg mi takarítottuk ki, mert addigi állapotában inkább fertőzésre, semmint főzésre volt alkalmas. Nem részletezem, de lehangoló, hogy 4 ember ennyire nem törődik a környezetével és láthatóan jól elvan a koszban.

Két dolgot láttunk eddig: Dublint és Glendalough-t. Kapaszkodjunk meg, bús magyarok: az ír főváros semennyivel sem tisztább, mint a magyar. Sőt. Amit takarítanak, az az elit rész, és a parkok. Amúgy ugyanúgy kerülgeted a kutyaszart, mint itthon. A városkép eléggé eklektikus, egymáshoz nem illő épületek egymás mellett, és minden templom neogót vagy neoromán. (Vajon miért :)). Este kirajzanak a bulizni vágyók, harisnya nélkül grasszálnak miniszoknyában a lányok, láttunk beszívott 11-12 éves kiscsajokat, és a partizni igyekvők harsány csoportjai között nehéz megállni két lábon. Az épületek főleg sorházak, és itt nem festi ki mindenki magának a rá eső részt a homlokzaton, mint Pesten, valószínűleg törvény szabályozza ezt. Már ahol nem tégla a ház, amit alapból nem festenek. Itt az egyéniségét mindenki a bejárati ajtó színének választásában éli ki, az épülettől függetlenül a bugyirózsaszíntől a királykékig a színskála minden árnyalatában. Vannak szép részek, ezek általában a sznob részek is, és vannak randák, pont ahogy itthon. Ja igen, a Guinness sörgyár az jó. Interaktív kiállítás, és persze a végén megkínálnak :)

Glendalough: hegyek, tavak, mohos fenyőtörzsek, páfrány az ághajlatban, vízesés, Kr. u. 800-as szerzeteskolostor, amit csak kívülről láttunk. Lélegzetelállító, gyönyörű, szívderítő, remélem, a többi része is ilyen szép az országnak! Jó ilyen környezetben túrázni. Olyan amúgy, mint a Gyűrűk ura erdei díszlete. A helyesebb ír csávók is megdöbbentően bírnak Frodóhoz hasonlítani.

Most itt rotyog a paprikás krumpli (igen, én csináltam, miután a vett 7,5 kg krumplin fogunk élni ezen a héten), szóval lassan vacsi. De majd még meg kell írnom, milyen az ír buszsofőr.

Engem a vodka döntöget romba, jutott eszembe ma este. Nyilván a vodkáról, amivel meg lettem kínálva, és nyilván, miután már megittam.

a zenekar neve: Stratovarius

- És milyen volt életed első rockkoncertje?

Majdnem lenyeltem keresztbe. Méghogy első rockkoncert...

- Khm, életem első power metal koncertje volt ez.
- Áh, a power metal az igazi rock.
- ...


Egyébként meg kifejezetten tetszett, ahogy minden, ami megugráltat, meghajráztat (haj-ráz és nem hajráz éérted), megkiabáltat és eksztázisközeli állapotba hoz. Szóval az ideális feszültséglevezető. Ezt inkább élvezed, és nem belepusztulsz. De még én is, aki vendég vagyok ebben a metál-szubkultúrában és úgy egyáltalán a zene világában is, még én is éreztem, hogy ez bizony csemege. Ez egy profi zenekar volt, pózok nélkül zenéltek, nagyon együtt voltak, mind hangzásban, mind egyéb értelemben. Tudnak zenélni együtt és külön-külön, és tudnak tömeget hipnotizálni. Külön díjaztam a klasszikus, populáris és a filmzenékre tett utalásaikat néhány felvezetésben. Szóval minőség, tényleg, wow. Tisztelet és elismerés, főhajtás. Köszönöm, NAGYON élveztem.
Ettől ugyan nem fogom szórni az ördögvillákat, de a zenekart megkedveltem. A műfajjal alapból sohasem volt bajom, szeretem én a rockot, amíg dallamos. Hát ez az.

filó

Három napja ötlött föl, majd eltűnt. Ma fülöncsíptem végre. Hogyaszongya:

A boldogság és a szenvedély két külön dolog. Triviálisnak triviális, de most gondoltam bele úgy igazán. Két külön dolog alatt nem azt értem, hogy nincs közöttük átfedés, hanem, hogy egymástól függetlenül is léteznek. A szenvedélyed nem feltétlenül tesz boldoggá, lásd szerencsejáték, alkohol+drogok, plátói szerelem. Vagyhát az a boldogság, ami olyankor van, azt én nem hívnám boldogságnak. Inkább örömnek, mert pillanatnyi.

Boldogságon nem pillanatnyi és elillanó jóérzést értek. A boldogság olyasvalami, ami meghúzódik belül, nem is feltétlenül tudatosan, és amitől nekiállsz fényleni. Javulnak a biológiai funkcióid, és bár nem veszed észre, pozitívabb (és rugalmasabb) lesz a hozzáállásod az élet (mindennapi) dolgaihoz. Általában akkor jössz rá a jelenlétére, mikor megszűnik, hasonlóan az egészséghez. Tényleg: a boldogság lelki egészség? Sterilül hangzik, de mér ne.

Meghát a szenvedélyben benne van a "szenved" szó... És tényleg, ha elkap, nem sokáig bírod, mert felemészt. A boldogság nem csinál ilyet, az csöndesen sugárzik maga elé. A szenvedély folyamatosan és hosszú távon egészségtelen (de alkalmanként szárnyakat ad!), a boldogság kevésbé. Viszont a boldogság önzővé, kényelmessé és szűklátókörűvé tehet.

És van olyan, hogy csak az egyik van meg. Élhetsz csak szenvedélyben, boldogtalanul, mint a heroinista vagy az ifjú Werther; és élhetsz szenvedély nélkül, boldogan, mint a keleti bölcsek vagy alacsony vérmérsékletű szerelmespárok. Aztán persze különféle kombinációk is léteznek, de egymás nélkül is simán megvan a két dolog.

Én ezen teljesen elcsodálkoztam.

11-es járatra megyek dolgozni, fél 11-kor érkezem, lepakolok, levetkőzöm.

kollegina: Nem lesz 11-es járat.
én: Nem? És erről miért nem tudtam?...
kollegina: ...mert én is most tudtam meg...

Nem szoktam én ilyent mondani. (Mennyivel szebb lett volna: "És ez mikor derült ki?") Kommunikációs szakember, én, az.

nagyon üt

Európa magyar szemmel - katt a képre nagyításért.

A képet köszi Lolának!

akkor és most

Vannak a klasszikusok. És vannak az adaptációk. Egyik jobb, mint a másik. Enjoy.

(És bocs, hogy ilyen ronda. A blogger nem szereti a Wordből beszúrt dolgokat. Táblázatokat meg pláne nem.)

Petőfi: Megy a juhász… Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája, Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjávaj A szamár fejére.	Lackfi János: Megy Béla bá Megy Béla bá trabanton, Nyakában a lába, Kétrét hajtva fér szegény Be a kocsijába. Épp kerítést hegesztett, Legyen szépen rendbe, Mikor szól a telefon, S a főorvos benne. Pedig úgy volt, már haza Hozhatja a nénit, Megszerelve antenna, Tévét együtt nézik. Késő bánat, Trabantra Csap rá az együgyű, Fényszóró-fémkarika Gurul, mint jegygyűrű.		Vörös István: A földúton Megy az Audi földúton, kőhöz koppan alja, nagy a kocsi, a sofőr még nagyobbnak tartja. Gondolkodni, ha vezet, nem épp könnyű munka. Észreveszi, hogy be van a motorház nyomva. Kipattan a kocsiból, és telefonálgat; a szerelő nincs otthon, de így mégse járhat. Bokor alá beparkol. Mi más telne tőle? És egy rongyot terít a motorháztetőre.
Weöres Sándor: Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék - nyári éjen, morzsára, buzára elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.		Vörös István: A busz éjjeli éneke Ó, ha metró volnék, lefékeznék, sötét alagútban elmerengnék. Minden este visszhangzó garázsba, betolatnék a hideg rámpára. Ó, ha troli volnék, úgy suhannék, minden sétálóra vizet vernék. Nyári este fehér neonfényben elcsitulnék a remiz mélyében. Ha villamos volnék a körúton végigsiklanék a villanydróton. Jaj, a sínről le sohase térnék, nem is kéne nekem várostérkép.
Kormos István: Vackor Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó.		Lackfi János: Szőnyegpadló Hol volt, nem itt, a mindenit, na, ez biztos, volt egy foltos, szöszös bolyhos és kopottas, neve sincsen padlószőnyeg, nem is szőnyeg, hanem széles, pihés, krémes és krémszínű pihén-puha szőnyegpadló.
Weöres Sándor: Csiribiri Csiribiri csiribiri zabszalma - négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján - lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan - szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan - ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma - engem hívj ma álmodba.		Lackfi János: Parabola Parabola, parabola antenna, nézzünk tévét éppen ma! Parabola, parabola futballmeccs, lassított gól, sípcsont reccs! Parabola, parabola sminkremlám. Bőröd fittyed? Kend ezt rá! Parabola, parabola bankrablók, lő, fut, robban, légből lóg. Parabola, parabola popcsillag, rázós ritmus popsidnak. Parabola, parabola antenna, űrlény caplat álmodba!
Petőfi Sándor: Szeget szeggel (részlet) Jaj, a hátam, Jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Cséplele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám. Átugrottam a plánkon - Átesém! Hogy megingott bele májam És vesém. S nem elég ez; szomszéd bácsi Rajtakap, S akkor jön még a valódi Haddelhadd. Én teremtôm! mért is értem E napot? Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. Nesze, monda, nesze másik, Harmadik! E a mindentudó tudja, Hányadik. Jelen volt a holdvilág a Lakzinál; Búsan nézte: szomszéd bácsi Mit csinál. Fellegekbôl vett magára Gyászmezet, És megosztva szenvedésem Könnyezett.		Vörös István: Gépet géppel (részlet) Jaj, a gépem, jaj, a gépem odavan! Mert egy vírus összerágta csúfosan. Átkozott az internetnek istene! Átkozott a falnak minden kábele. Mért is ad hát tudást s benne laptopot? Mért van isten, így is mindent megkapok. Most a vírus megtanított arra is, az sincs, mi van; hiszen könnyen változik. Átugrottam a palánkon - a gépbe! Ha az enyém, a vírustól megvédem. Bent a világ folyékony, mint az álom, ha belépek, a gonoszt meg- találom. Én teremtőm! Ki formálta e vírust? Büdös és zöld, akár egy kro- kodílus. Ez nem monda, messze mászik, partra jön! Akkorát rúg, majd beszakad képernyőm. Bezuhog a holdvilág az ablakon; széjjelrágott fájljaimat bogozom. Fellegekből vett magára gyászmezet, rámtámadt a mesterséges környezet.

mulasztó

Addig-addig pihentem, míg el nem felejtettem bemenni dolgozni.



Három túrát vittem volna, az első már a vége felé lehetett, mikor nekem a metrón állva elkezdett derengeni, hogy hát nagyon nem ott kéne lennem, ahol éppen vagyok. De a másik kettőre odaértem. Hál' Istennek a vendég nem szívott, beugrott egy kolléga. Szóval a helyzet megmenekült, de a felelősség attól még az enyém. Megbeszéltük, egyszer belefért, többször nem fog, nem is akarom, haragszom magamra nagyon. Grrr.

fogyasztó

Addig-addig neteztem, míg kedvem nem támadt shoppingolni.

Van.

let the sunshine in

Azt, hogy egy jó időszak milyen hosszú, a rossz hangulatok közötti időbeli távolság alapján (is) lehet meghatározni. (Rossz hangulat az, amitől rájössz, hogy amit a közelmúltban annak hittél, nem is volt az, mert EZ az.)
Hát, most van EZ, minden számomra ismert ok nélkül, csak úgy. Ezek alapján marha hosszú jó időszakom volt:) Volt? VAN!!!

léj bekk end indzsoj dö túr

Kis önbizalom-növesztő minden szakmabelinek...

új

Hát itt van. Mit itt van, mi vagyunk benne. Nyakig, tökig, bokáig, ki hogy.
Let's make the best out of it.
Most hogy így benne vagyok, egész jólesően lubickolok így az első óráiban. Kellemes érzés, nem olyan, mint az előzőek. Ja, az előzőekben hányingerem volt, azt elfelejtettem. Érdekes tanulság továbbá, hogy buli nélkül is lehet szép a szilveszter. Mármint tudtam én eddig is, hogy valószínűleg létezik ilyen, csak gyerekkoromon kívül nem volt ilyen még. Most lett. Jólesett csöndesen kisompolyogni az óévből, lerázni a bakancsunkról a latyakját, és továbbtalpalni a következőbe.

A tavalyi az elkezdések évének bizonyult. Szeretném ezeket folytatni, és bizonyos tűréshatárig jöhetnek a többi új dolgok is. Szeretem a jó tendenciákat, de a megrekedéseket nem. A jóban is meg lehet rekedni, ezt nem akarom. Szóval lavírozok tovább a kis papírhajómon az élet fürdőkádjában. Jó habos a vize.

azért a Rácz Istváné jobb

Feküdtem csak fekhelyemen, álmatlanul én ágyamban,
jobbra-balra hánykolódtam, hátról oldalra fordúltam,
mégse szállott rám az álom, áhítottam csak az enyhet,
éjjel éjfél után is még mondtam volna vidám verset.
Így jár az, ki egyre-másra finnek énekét olvassa,
Kaleva kies földjéről felé fúvott foszlányokban
örökösen gyönyörködik, olvasásban kedve telik.
Látja léha Lemminkejnent, fennhéjázó Joukahajnent,
Ajnót, akit ajándékul Vejnemöjnennek váltságul
bátyja ígért, de a szép szűz hullámok közt lelt halálra.
...

Még folytathatnám.
Ez az alliterációkkal megspékelt tizenhat szótagos dolog ez fertőző :)
Ha el akarjátok kerülni, ne olvassatok Kalevalát.

minőségi idő - testi érintés: 11-8

Én is meglepődtem, de ezek szerint így van.

És még mielőtt valami szerelem-szex problematikát sejtenénk emögé: nem erről szól a fönti, hanem az ún. szeretetnyelvekről. Nem new age, nem keleti szekta, hanem egy amcsi (mellesleg vallásos) pszichológus ötlete, hogy mégpedig mindenki mást ért szeretetmegnyilvánuláson. Általában ötféle típus van: Van, aki akkor érzi úgy, hogy szeretik, ha ajándékokat kap. Van, aki akkor, ha beszélgethet meg lelkizhet. Van, aki akkor érzi mások szeretetét, ha megérintik. Megint mások akkor, ha segítenek nekik, és egyesek akkor érzik magukat szeretve, ha dicsérő szavakat kapnak.
Ja és emiatt van az, hogy néha a szeretet nem ér célba, mert az ember azt adja, amit kapni szeretne és nem azt, amire a másik vágyik.

Sok romantikus komédia/dráma dolgozza föl ezt a témát. És tényleg elég nagy szívás, ha te mindent megteszel, és a másik nem eléggé értékeli. Mert neki nem az kell, hanem más. Ne ajándékot vegyél, hanem beszélgess velem többet. Ne lelkizzél már folyton, inkább főzz egy jó vacsorát. Ne csinálj már 8fogásos ebédet, elég nekem a rántotthús, inkább kérdezd meg, milyen volt a napom. Ne kérdezgessél már folyton, öleljél te át, vagy masszírozzál meg, és jól leszek.
Jó, ez persze csak egy tipológia, és nem abszolút érvényű, viszont jó móka kitalálni mindenkiről, milyen lehet vajon. Amióta megismertem ezt az elméletet, azóta játszom ezzel. Nemcsak párkapcsolattal lehet, barátokkal is. Vicces tud lenni.

Na és aki nem jönne rá magától, hogy neki mi a fontos, annak van teszt is. Neten fönn van, megtaláltam és meglepődtem. Merthogy én azt hittem, hogy az érintés lesz a nyerő, de csak a 2. helyen végzett. A beszélgetős-lelkizős-együttprogramokatcsinálós az legfontosabb, bármily meglepő. 11 strigulát kapott a 30-ból, az érintés 8-at, a többin eloszlik a maradék. Utólag mondjuk egyértelmű, mert nem érdekelnek az ajándékok, sem az, hogy ki mennyire segít, és a dicséret csak a munkában fontos. Illetve ezek is számítanak annyiban, hogy persze jólesik, ha kapok ezekből is, de nem igénylem. Se adni, se kapni nem vágyom ezeket különösebben. A másik kettő nélkül viszont felfordulnék. Se érintés, se érintkezés? Elképzelhetetlen!

Tök vicces ezen agyalászni (már aki ilyen megveszekedett analizátor, mint amilyen én vagyok). Most már nemcsak az extrovertált-introvertált arányt próbálom megsaccolni mindenkinél, meg hogy milyen arányban szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus, hanem még ez is. Mondom én, hogy jó játék.

no comment

Még karácsony előtt volt, feltörtek az emlékek.
Operás buli utáni nap (persze) dolgozunk, kolléganő rám pillant:
- De jól nézel ki! Fogytál?
- Nem, másnapos vagyok.
- De jól áll!

boldog

Hákérem karácsony van. 3 nap konstans takarítás után (miután a pestit is kirittyentettem még előtte), amit 3 órája hagytunk abba. De legalább itthon, 2 és fél hónap után, előttem bor, mögöttem csomagolópapírral csörgő húgom (nemnézekhátra nemnézekhátra). Az elmúlt napok kellemesen lestrapáltak, napközben megfeszített koszirtás, este valami karácsonyi film (jók vannak idén az osztrákon) és még utána a húgomtól lopott tinilónyál olvasása hajnalig. Meglepő mód nem zavar, hogy a főhősők nem egyidősek, hanem kis tizenhatévesek, ugyanúgy lehet izgulni, hogy csókojjamármeg, megcsókoltamegcsókolta! :) Az elején még hav is volt mindehhez, azóta kicsit melegebb van, eltűnt, szeretem a 20 fok ingadozást. De annyi baj legyen. Egy-éve nem-látott-soproni-ismerősök felkutatása is beindult már, szóval így a következő vizsgára való tanulás elkezdése előtt ez az állapot
TÖKÉLETES. :)

Na és most halászlé és begyűjtöm a fa alól a jól megérdemelt ajándékaimat, amelyeket annyi ideig vadásztam a westendben :) Meg persze -fordítósors!- a helyesírási szabályzatot hejesírószótárral.

Nektek hasonló szépeket, kedveseim, angyalkazengedezős szép ünnepeket!

és eeeekoraaaa ölelés!

az első idén

És amíg álomból álomba hajszolva, nyugtalanul forgolódtam az ágyamban, a dideregve összehúzódzkodó város köré finomfehér csillogó leplet kanyarítottak égből hulló apró csillagok.


(Ezt az élményt kívánom mindenkinek, erre ébredni egy zavaros képektől zsúfolt, fárasztó éjszaka után. És a magam részéről köszönöm. Évek óta hiába vártam, eddig.)

a jelenség neve: Budapest Bár

Jobbra lejjebb új zenék. Az első Kedvenc, nagy kával.

Háztartástan. Kézikönyv nőknek 1955-ből

Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.

Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye.