Hát vége lett ennek is. Most jöttem haza búcsúbuliról, mely szomorúan, fáradtan és eseménytelenül telt. Azért vagyok már itthon.
Mikor eljöttem, azért körülölelgettem azokat, akiket első blikkre láttam. De túl sok embertől nem tudtam elbúcsúzni, jaj jaj. Többek között tőle sem, aki szerencsésen hamvába holt. Soha az életben nem fogjuk egymást látni, ez részben megnyugtató, részben frusztráló. Akkor is, ha az ésszerű énem tudja, hogy ez így van jól. You can't always get, what you want, énekli bölcsen a Rolling Stones. Főleg, ha azt se tudjuk, mi az, amit akarunk.
Hát legalább nem unatkoztam...
De tényleg. Egy percig se.
Mert jó olyanokat látni, hogy egy kínai meg egy japán egymással németül beszél. Meg ha már itt tartunk: egy kirgiz, egy magyar, egy fehérorosz, egy grúz, egy angol, egy kazah, egy spanyol meg mondjuk egy bolgár beszél egymással németül a készülő filmprojektjükről... Meg ma az egyik román csajszihoz magyarul szóltam és nem értettem, mit néz bután:)
Tegnap pedig olyan bulit csaptunk, hogy az hét nyelven beszélt. Aszonták a zemberek, hogy baromi vicces volt engem nézni ahogy illegetem magam:P jóvan, kicsit be voltam csiccsentve, ami így egy év után meglehetősen szokatlan érzés volt. De jó:) Ma pedig emiatt mindenki késett óráról. Akik ott voltunk, csak egymásra néztünk és röhögtünk. Karolina, a lengyel csaj alapból úgy néz ki, mint egy narkolepsziás tündér (ritka, vékony szálú hosszú szőke haj- álmos szemek), de ma basszus ránéztem és nem tudtam, hogy ásítsak vagy röhögjek:)
Ich will nicht zurück in die reale Welt, közölte velem az egyik angol csaj. Én ugyan maradnék, de hiányoztok, itthoniak:) Meg már kezdtem unni néhány embernek a pofáját így a végére:) De ez mindenhol így van.
Mikor eljöttem, azért körülölelgettem azokat, akiket első blikkre láttam. De túl sok embertől nem tudtam elbúcsúzni, jaj jaj. Többek között tőle sem, aki szerencsésen hamvába holt. Soha az életben nem fogjuk egymást látni, ez részben megnyugtató, részben frusztráló. Akkor is, ha az ésszerű énem tudja, hogy ez így van jól. You can't always get, what you want, énekli bölcsen a Rolling Stones. Főleg, ha azt se tudjuk, mi az, amit akarunk.
Hát legalább nem unatkoztam...
De tényleg. Egy percig se.
Mert jó olyanokat látni, hogy egy kínai meg egy japán egymással németül beszél. Meg ha már itt tartunk: egy kirgiz, egy magyar, egy fehérorosz, egy grúz, egy angol, egy kazah, egy spanyol meg mondjuk egy bolgár beszél egymással németül a készülő filmprojektjükről... Meg ma az egyik román csajszihoz magyarul szóltam és nem értettem, mit néz bután:)
Tegnap pedig olyan bulit csaptunk, hogy az hét nyelven beszélt. Aszonták a zemberek, hogy baromi vicces volt engem nézni ahogy illegetem magam:P jóvan, kicsit be voltam csiccsentve, ami így egy év után meglehetősen szokatlan érzés volt. De jó:) Ma pedig emiatt mindenki késett óráról. Akik ott voltunk, csak egymásra néztünk és röhögtünk. Karolina, a lengyel csaj alapból úgy néz ki, mint egy narkolepsziás tündér (ritka, vékony szálú hosszú szőke haj- álmos szemek), de ma basszus ránéztem és nem tudtam, hogy ásítsak vagy röhögjek:)
Ich will nicht zurück in die reale Welt, közölte velem az egyik angol csaj. Én ugyan maradnék, de hiányoztok, itthoniak:) Meg már kezdtem unni néhány embernek a pofáját így a végére:) De ez mindenhol így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése