Tegnapról mára kialudtam magam.
Ez az utolsó alkalom, hogy netszobából irkálok, ma délutántól bekötik a netet a szobába, laptophoz és mostantól tán gyakrabban és részletesebben. Talán.
Ma is csak azért volt időm, mert vmi bájgúnár, aki Bayreuthban vmi turisztikai főgóré, és borrzalmasan édeskés stílusban tartott előadást délelőtt turizmusról, ami hálistennek félórával előbb vége lett, mint a Sprachkurs lett volna. Ja, Sprachkurson konkrétan semmi nincsen. Kikaptunk egy szórakozott professzort, aki csak a felét hallja meg annak, amit hozzászólunk és ez a kommunikációs diszharmónia kicsit megzavarja az interakciót (szakbarbárság rulz), ami magyarán szólva totál leszív a kétszer másfél óra végére. Hiábavalóság. Elvileg Németország idegen szemmel (idegenség fogalma) meg német hétköznapok témában kéne beszélve csiszolnunk némettudásunkat...
Igazi szemináriumon azért nem voltam, mert olyan a Corvinus komm szakon nincsen. Itt is csak az az egy volt eddig:)
Az ének meg mekkora viccesség! Úgy kezdtük, hogy 5 percig indiánszökdelés, karkörzés, aztán légzőgyakorlatok (hülye pofát kellett hozzá vágni), aztán ének. We will rock you, hetvenes évekbali popszámok, gyerekdalok, részegesdalok. Poén. :) Utána mentünk karaoke-zni, ami abból állt, hogy négyen (egy kínai gyerek, egy belga-koreai csaj és egy angol csaj meg szerénységem) beültünk nyitásig egy szabadtéri helyre inni. Itt az alkmentes sör is naggyon finom:) Aztán elmentünk a helyre, ahol egy részeges egyetemi bandán kívül senki-semmi nem volt. Majdnem hazamentünk, de a részegek sikítva kérleltek, hogy maradjunk. Végül engedtünk.
AKKORA PARTY VOOOOOLT :D
Mert félórán belül megtelt a placc egyetemisekkel és óriásit bulájoztunk. Ilyen mindenki mindenkit szeret party volt, juhé:D
Még most is emlegettük. Azt nem tudom, hogy ma elmenjek-e este, mert holnap tuti lesz buli... ilyen nagy horderejű gondjaim vannak.
Még történt egy csomó minden, de ezt majd később- most hadd eszmefuttassak az én szocializálódási szokásaimról. Ezen szoktam gondolkodni, ha van rá időm:)
-akadémiai székfoglaló-
Én így nem tartozom klikkhez, egyhez se, ami itt ritka. Én így csapongokk jobbra-balra, spanolgatok ha úgy van, napközbe aktuális csoporttásrakkal/ magyarokkal lógok, de ahogy vmi ismerős szembe jön, leállok vele bájcsevegni. Aztán vissza, aztán a következő, a végtelenségig. Csapongás van. Délután mindig kultúrprogram van, akkor ott is mindenki ott szokott lenni, aki aranyos- magyarok főleg, meg ott a lengyel gyerek, aki ominózus buli óta szeret velem beszélgetni és kíváncsi vagyok, ez meddig tart ki, de ott is százfele szakadok. Vicces, nincs standard csoportom, ahol megbújok, hanem vándorlok, ha akad hova/kihez.
Még tudnék tripla annyit írni, de meglincselnek a várakozók. Futok el, majd legközelebb.
Ma Németország legnagyobb sörfőzdéjét nézzük meg. Tegnap az Ermitázs volt, ami egy rohadt nagy angolkert néhány kastéllyal, baromi szép.
Este meg még nem tudom:D
^^
Ez az utolsó alkalom, hogy netszobából irkálok, ma délutántól bekötik a netet a szobába, laptophoz és mostantól tán gyakrabban és részletesebben. Talán.
Ma is csak azért volt időm, mert vmi bájgúnár, aki Bayreuthban vmi turisztikai főgóré, és borrzalmasan édeskés stílusban tartott előadást délelőtt turizmusról, ami hálistennek félórával előbb vége lett, mint a Sprachkurs lett volna. Ja, Sprachkurson konkrétan semmi nincsen. Kikaptunk egy szórakozott professzort, aki csak a felét hallja meg annak, amit hozzászólunk és ez a kommunikációs diszharmónia kicsit megzavarja az interakciót (szakbarbárság rulz), ami magyarán szólva totál leszív a kétszer másfél óra végére. Hiábavalóság. Elvileg Németország idegen szemmel (idegenség fogalma) meg német hétköznapok témában kéne beszélve csiszolnunk némettudásunkat...
Igazi szemináriumon azért nem voltam, mert olyan a Corvinus komm szakon nincsen. Itt is csak az az egy volt eddig:)
Az ének meg mekkora viccesség! Úgy kezdtük, hogy 5 percig indiánszökdelés, karkörzés, aztán légzőgyakorlatok (hülye pofát kellett hozzá vágni), aztán ének. We will rock you, hetvenes évekbali popszámok, gyerekdalok, részegesdalok. Poén. :) Utána mentünk karaoke-zni, ami abból állt, hogy négyen (egy kínai gyerek, egy belga-koreai csaj és egy angol csaj meg szerénységem) beültünk nyitásig egy szabadtéri helyre inni. Itt az alkmentes sör is naggyon finom:) Aztán elmentünk a helyre, ahol egy részeges egyetemi bandán kívül senki-semmi nem volt. Majdnem hazamentünk, de a részegek sikítva kérleltek, hogy maradjunk. Végül engedtünk.
AKKORA PARTY VOOOOOLT :D
Mert félórán belül megtelt a placc egyetemisekkel és óriásit bulájoztunk. Ilyen mindenki mindenkit szeret party volt, juhé:D
Még most is emlegettük. Azt nem tudom, hogy ma elmenjek-e este, mert holnap tuti lesz buli... ilyen nagy horderejű gondjaim vannak.
Még történt egy csomó minden, de ezt majd később- most hadd eszmefuttassak az én szocializálódási szokásaimról. Ezen szoktam gondolkodni, ha van rá időm:)
-akadémiai székfoglaló-
Én így nem tartozom klikkhez, egyhez se, ami itt ritka. Én így csapongokk jobbra-balra, spanolgatok ha úgy van, napközbe aktuális csoporttásrakkal/ magyarokkal lógok, de ahogy vmi ismerős szembe jön, leállok vele bájcsevegni. Aztán vissza, aztán a következő, a végtelenségig. Csapongás van. Délután mindig kultúrprogram van, akkor ott is mindenki ott szokott lenni, aki aranyos- magyarok főleg, meg ott a lengyel gyerek, aki ominózus buli óta szeret velem beszélgetni és kíváncsi vagyok, ez meddig tart ki, de ott is százfele szakadok. Vicces, nincs standard csoportom, ahol megbújok, hanem vándorlok, ha akad hova/kihez.
Még tudnék tripla annyit írni, de meglincselnek a várakozók. Futok el, majd legközelebb.
Ma Németország legnagyobb sörfőzdéjét nézzük meg. Tegnap az Ermitázs volt, ami egy rohadt nagy angolkert néhány kastéllyal, baromi szép.
Este meg még nem tudom:D
^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése