Jézusmária, három hete vagyok itt.
Nem tűnik annyinak.
Amúgy meg annyira furcsa, néha szürreális ez a tábor-világ. Láttátok a Truman-show-t? Itt vagy egy inkubátorban, összezárva emberekkel, akiket alig ismersz, having a good time, rengeteg élmény. Mindenkin spanoláshoz elkerülhetetlen jófejség-álarc, problémákat kizárjuk, otthon hagytuk. Most nyíltak vagyunk és elbűvölőek, vigyorgunk ezerrel és imádjuk, hogy most egy kicsit felelőtlenek lehetünk, mint megboldogult serdülőkorunkban. Olyan dolgokat mondunk el magunkról, amiket más körülmények között keveseknek. Nem baj, kit érdekel, úgyse találkozunk soha többet. És tényleg.
A haza olyan messzinek-ködösnek tűnik. Bár persze mindenki gondol haza. Nehéz elképzelni, hogy majd megint régi kerékvágás. El is hessegetjük, attól függetlenül, hogy szeretjük, akik hazavárnak. Otthon majd az lesz furcsa, hogy itt voltunk.
A human relations, azok meg... mozgalmasak. Nem hittem volna, de még 3 hét után is megismerek új meg új embereket. Mostanában pl Ányával és Másával (igen, oroszok) szoktunk együtt röhögcsélni, de pont ma beszéltük meg az alattam lakó olasz Cristinával, hogy kéne együtt úszni járnunk... Ezek jó dolgok, bár persze emiatt meg eddig megismert arcokat hanyagol az ember törvényszerűen- pl a magyar srácokat, a kazah lakótársamat... vagy a török gyerekkel meg az angol csajjal se beszéltem 1000 éve. Hát ez van: sok kapcsolat- felszínes kapcsolat. Nyári táborba ez való. De akkor is tök fura még mindig (jó értelemben), hogy nincs vmi állandó társaságom. Varietas delectat.
Másfelől meg örüljetek, csodálkozó-szkeptikus népség: INNI AKAROOOK!!! :)
Tizenegy hónapig és egy hétig alig voltak nehézségeim ezzel kapcsolatban (bár dusmiéknál Rákoson meg VOLTon kellett némi önuralom), most viszont m-e-g-g-e-b-e-d-e-k egy kis anyatejért. Ezeknek itt mind úgy ízlik, meg azért milyen dolog már sörfőzdében almalevet szürcsölni... Jahj, váltsatok meg, ez borrrzasztó. :) A finom német sör/zsubrovka/chianti/.... idegen torkokon csusszan le, értetlen fejcsóválásoktól kísérve. Ej-ej, nem iszik velünk, nem akar a szesztestvérünk lenni, kimarad a jóból a kis szolid. Ej-ej. Na majd huszonhatodikán, ott nagyon megszívatjuk, kegyetlenül. (Istenem, segíts:)) Muhahahaha.
Legnagyobb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység, hogy nemismerem-dehébehóbaolvasom-zsókát idézzem.
Hm, nem is akartam öszvefoglalózni- főleg így, hogy még vége sincs. Na mindegy, ha már világra segítette magát, hát éljen:)
Nem tűnik annyinak.
Amúgy meg annyira furcsa, néha szürreális ez a tábor-világ. Láttátok a Truman-show-t? Itt vagy egy inkubátorban, összezárva emberekkel, akiket alig ismersz, having a good time, rengeteg élmény. Mindenkin spanoláshoz elkerülhetetlen jófejség-álarc, problémákat kizárjuk, otthon hagytuk. Most nyíltak vagyunk és elbűvölőek, vigyorgunk ezerrel és imádjuk, hogy most egy kicsit felelőtlenek lehetünk, mint megboldogult serdülőkorunkban. Olyan dolgokat mondunk el magunkról, amiket más körülmények között keveseknek. Nem baj, kit érdekel, úgyse találkozunk soha többet. És tényleg.
A haza olyan messzinek-ködösnek tűnik. Bár persze mindenki gondol haza. Nehéz elképzelni, hogy majd megint régi kerékvágás. El is hessegetjük, attól függetlenül, hogy szeretjük, akik hazavárnak. Otthon majd az lesz furcsa, hogy itt voltunk.
A human relations, azok meg... mozgalmasak. Nem hittem volna, de még 3 hét után is megismerek új meg új embereket. Mostanában pl Ányával és Másával (igen, oroszok) szoktunk együtt röhögcsélni, de pont ma beszéltük meg az alattam lakó olasz Cristinával, hogy kéne együtt úszni járnunk... Ezek jó dolgok, bár persze emiatt meg eddig megismert arcokat hanyagol az ember törvényszerűen- pl a magyar srácokat, a kazah lakótársamat... vagy a török gyerekkel meg az angol csajjal se beszéltem 1000 éve. Hát ez van: sok kapcsolat- felszínes kapcsolat. Nyári táborba ez való. De akkor is tök fura még mindig (jó értelemben), hogy nincs vmi állandó társaságom. Varietas delectat.
Másfelől meg örüljetek, csodálkozó-szkeptikus népség: INNI AKAROOOK!!! :)
Tizenegy hónapig és egy hétig alig voltak nehézségeim ezzel kapcsolatban (bár dusmiéknál Rákoson meg VOLTon kellett némi önuralom), most viszont m-e-g-g-e-b-e-d-e-k egy kis anyatejért. Ezeknek itt mind úgy ízlik, meg azért milyen dolog már sörfőzdében almalevet szürcsölni... Jahj, váltsatok meg, ez borrrzasztó. :) A finom német sör/zsubrovka/chianti/.... idegen torkokon csusszan le, értetlen fejcsóválásoktól kísérve. Ej-ej, nem iszik velünk, nem akar a szesztestvérünk lenni, kimarad a jóból a kis szolid. Ej-ej. Na majd huszonhatodikán, ott nagyon megszívatjuk, kegyetlenül. (Istenem, segíts:)) Muhahahaha.
Legnagyobb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység, hogy nemismerem-dehébehóbaolvasom-zsókát idézzem.
Hm, nem is akartam öszvefoglalózni- főleg így, hogy még vége sincs. Na mindegy, ha már világra segítette magát, hát éljen:)
2 megjegyzés:
Most hogy így utánagondolok, pont jól van megcsinálva a tájming: 27-én van időd józanodni, és nem fogod a visszaúton, 28-án a vonatvécéket ölelgetni :D
...hacsak nem leszek harmadnapos.
;)
Megjegyzés küldése