Szombaton egyik, ma a másik.
Ehh.
És filmeskurzusra elvileg 40 oldalt kellett volna olvasnom. Ez van, de szar lett volna, ha bármelyiket is kihagyom.
No hát gyerekek, az a helyzet, hogy ha a jövőben valamilyen oknál fogva mégsem tudnék Magyarországon lakni (szándékaim ellenére), akkor Bajorország. Először is München egy olyan 1,3 milliós város, amelynek forgalomtól elzárt belvárosát lehetetlen 3 óra alatt bebarangolni. Tele van templommal, szépépületekkel, homlokzattal meg valami felszabadult fílinggel.
Mikor odaért a busz, először is csináltunk kétórás buszos vároznézést. Olympia, meg fontosabb monumentek, meg a szecessziós kerület. Én hívom így, mert ott a legtöbb ház gyööööönyörűű jugendstil-homlokzattal rendelkezik (királyék erkélyrács, fekete-fehér mozaikos oszlop, szenvedélyespiros ajtókeret...), és én majdnem leugrottam a mozgó járműról, hogy én most itt szépen ittmaradok egész hátralevő életemben, mert ez nem lehet igaz.
Ehhez mondta a mellettem ülő váradiági: "Mész ősszel Szabadkára? Majd vegyél be nyugtatót."
Aztán három óra szabadprogram: belvárosnézés, fényképezés. A belváros szombatonként csurig van emberrel, mert minden nyitva van- a hely ugyanis leginkább Prága, a Sziget fesztivál és a bécsi Mariahilfer ötvözeteként funkcionál. Söröző, bót, templom, közterület, épület, sokember. Mondom SOK. Annyi, hogy nem tudsz csak úgy bármit lefényképezni, mert odébbsodornak a világ minden nációjából idetódult emberek.
Aztán kifulladni se volt idő, mert vittek tovább a buszok a Pinakothek-ek felé. Hatalmasat röhögtem én is a szó hallatán, mert ugye ha a Bibliothek-ben könyveket kapsz, akkor a Pinakothek-ben nyilván...
képeket.
Khm.
Van egy Alte Pinakothek (antikvitástól 1700-as évekig), egy Neue Pinakothek (1700-asoktól 19/20. szford) meg egy P. der Moderne (20. sz-tól a hasra esett nyolcas végtelen fele). Én a Neue-ban voltam. Aszongya Goyánál kezdte, portréművészet, mindenféle németek és angolok, tájképek, romantika, aztán a lényeg: Gauguin, Renoir, Monet, Manet, Van Gogh, Klimt, Khnoppf, Munch, Rodin...
Maradjunk annyiban, hogy nem volt elég rá másfél óra. Majdnem elaléltam a gyönyörtől. (A linkekre kattintva kinyílik az a 3 kép, amik előtt egyenként min 5 percet töltöttem el). Nem hittem volna, hogy egyszer így lesz, de megkedveltem Rodint.
Aztán hazajöttünk és én még sétáltam egy kicsit Bayreuthban is, mert sötétben is gyönyörű (szemfüles kódfejtők kedvéért: a szobaszomszédomal sétáltam, aki lány:)).
Máma meg csoportjeggyel elvontattuk magunkat Nürnbergig a saját szakállunkra. Mi magyarok. Vicces volt, mikor jegyet akartunk venni. Van errefele egy BayernTicket nevű intézmény. Az olyan, hogy 25 euróért 0-24 óráig max 5-en utazhattok Bajorországon belül bárhová. Az, ha öten vagytok ugye 5 euró per kopf. Na, éppen vennénk a jegyet, mikor odajön hozzánk 2 leányzó, hogy ők 10 euróért odaadják az ő ticketjüket. Érvényes volt, megvettük, kihoztuk 2 euróból a Nürnberg oda-visszát.
Hogy a német vonatozás-fíling meglegyen, vettünk Die Weltet és Bildet, és művelődtünk masszívan. Grúziai krízis. Basszus- ezért nem szólt tegnap semmit a grúz gyerek a nyári egyetemről...! Nem értettük, mért ássa bele magát a létező összes újságba, mindezt a müncheni opera előtt...
Nürnberg meg kúúl. Egész nap (11-19) az óvárosban bolyangtunk. Megnéztük a várat, a Spielzeugmuseumot (nyüjj!), ettünk ebédre nürnbergit zsömlében, kaptam egy sms-t, minden létező hídon átmentünk, minden templomot megnéztünk, ebből kettőt volt érdemes, válaszoltam egy sms-re, megállás nélkül fotóztam, csodáltuk a fachwerkhausokat... Apropó templom: a németek ijesztően értenek ahhoz, hogy egy gyönyörű gót templomot elcsúfítsanak oda nem illő modern izékkel, úgymint hetvenes évekbeli batár orgona, modern üvegablak, neogót (másfajta!!!) szószék, barokk (!!!!) szobrok, ehh. Megbontja néhol a harmóniát. A müncheni Frauenkirche pl eléggé leamortizált. A kolitól 300 m-re lévő modern templomba se fogok egyhamar elmenni- ott tanultam meg, hogy Jézust nyomi, debil hajléktalanként is lehet ábrázolni....
De korántsem végeztem egyik várossal se. Van még elszámolnivalónk bőven. Münchenbe még el kell mennek megnézni a szecessziós kerületet és mindhárom pinakothek-et, továbbá a bmw-múzeum és az oktoberfest ismételt meglátogatása is tervben van.
Nürnbergbe meg karácsony környékén kéne visszamenni (Európa legszebb karácsonyi vására, no meg a mézaskalács), meg a design- és a kommunikációs múzeumot (!!!) is meglesném már akkor.
Jáááááááj, ilyenkor mindig feltör bennem a pillanatnyi bizonyoság: én a kultúrszcénában akarok tevékenykedniii!!!
:)
Ehh.
És filmeskurzusra elvileg 40 oldalt kellett volna olvasnom. Ez van, de szar lett volna, ha bármelyiket is kihagyom.
No hát gyerekek, az a helyzet, hogy ha a jövőben valamilyen oknál fogva mégsem tudnék Magyarországon lakni (szándékaim ellenére), akkor Bajorország. Először is München egy olyan 1,3 milliós város, amelynek forgalomtól elzárt belvárosát lehetetlen 3 óra alatt bebarangolni. Tele van templommal, szépépületekkel, homlokzattal meg valami felszabadult fílinggel.
Mikor odaért a busz, először is csináltunk kétórás buszos vároznézést. Olympia, meg fontosabb monumentek, meg a szecessziós kerület. Én hívom így, mert ott a legtöbb ház gyööööönyörűű jugendstil-homlokzattal rendelkezik (királyék erkélyrács, fekete-fehér mozaikos oszlop, szenvedélyespiros ajtókeret...), és én majdnem leugrottam a mozgó járműról, hogy én most itt szépen ittmaradok egész hátralevő életemben, mert ez nem lehet igaz.
Ehhez mondta a mellettem ülő váradiági: "Mész ősszel Szabadkára? Majd vegyél be nyugtatót."
Aztán három óra szabadprogram: belvárosnézés, fényképezés. A belváros szombatonként csurig van emberrel, mert minden nyitva van- a hely ugyanis leginkább Prága, a Sziget fesztivál és a bécsi Mariahilfer ötvözeteként funkcionál. Söröző, bót, templom, közterület, épület, sokember. Mondom SOK. Annyi, hogy nem tudsz csak úgy bármit lefényképezni, mert odébbsodornak a világ minden nációjából idetódult emberek.
Aztán kifulladni se volt idő, mert vittek tovább a buszok a Pinakothek-ek felé. Hatalmasat röhögtem én is a szó hallatán, mert ugye ha a Bibliothek-ben könyveket kapsz, akkor a Pinakothek-ben nyilván...
képeket.
Khm.
Van egy Alte Pinakothek (antikvitástól 1700-as évekig), egy Neue Pinakothek (1700-asoktól 19/20. szford) meg egy P. der Moderne (20. sz-tól a hasra esett nyolcas végtelen fele). Én a Neue-ban voltam. Aszongya Goyánál kezdte, portréművészet, mindenféle németek és angolok, tájképek, romantika, aztán a lényeg: Gauguin, Renoir, Monet, Manet, Van Gogh, Klimt, Khnoppf, Munch, Rodin...
Maradjunk annyiban, hogy nem volt elég rá másfél óra. Majdnem elaléltam a gyönyörtől. (A linkekre kattintva kinyílik az a 3 kép, amik előtt egyenként min 5 percet töltöttem el). Nem hittem volna, hogy egyszer így lesz, de megkedveltem Rodint.
Aztán hazajöttünk és én még sétáltam egy kicsit Bayreuthban is, mert sötétben is gyönyörű (szemfüles kódfejtők kedvéért: a szobaszomszédomal sétáltam, aki lány:)).
Máma meg csoportjeggyel elvontattuk magunkat Nürnbergig a saját szakállunkra. Mi magyarok. Vicces volt, mikor jegyet akartunk venni. Van errefele egy BayernTicket nevű intézmény. Az olyan, hogy 25 euróért 0-24 óráig max 5-en utazhattok Bajorországon belül bárhová. Az, ha öten vagytok ugye 5 euró per kopf. Na, éppen vennénk a jegyet, mikor odajön hozzánk 2 leányzó, hogy ők 10 euróért odaadják az ő ticketjüket. Érvényes volt, megvettük, kihoztuk 2 euróból a Nürnberg oda-visszát.
Hogy a német vonatozás-fíling meglegyen, vettünk Die Weltet és Bildet, és művelődtünk masszívan. Grúziai krízis. Basszus- ezért nem szólt tegnap semmit a grúz gyerek a nyári egyetemről...! Nem értettük, mért ássa bele magát a létező összes újságba, mindezt a müncheni opera előtt...
Nürnberg meg kúúl. Egész nap (11-19) az óvárosban bolyangtunk. Megnéztük a várat, a Spielzeugmuseumot (nyüjj!), ettünk ebédre nürnbergit zsömlében, kaptam egy sms-t, minden létező hídon átmentünk, minden templomot megnéztünk, ebből kettőt volt érdemes, válaszoltam egy sms-re, megállás nélkül fotóztam, csodáltuk a fachwerkhausokat... Apropó templom: a németek ijesztően értenek ahhoz, hogy egy gyönyörű gót templomot elcsúfítsanak oda nem illő modern izékkel, úgymint hetvenes évekbeli batár orgona, modern üvegablak, neogót (másfajta!!!) szószék, barokk (!!!!) szobrok, ehh. Megbontja néhol a harmóniát. A müncheni Frauenkirche pl eléggé leamortizált. A kolitól 300 m-re lévő modern templomba se fogok egyhamar elmenni- ott tanultam meg, hogy Jézust nyomi, debil hajléktalanként is lehet ábrázolni....
De korántsem végeztem egyik várossal se. Van még elszámolnivalónk bőven. Münchenbe még el kell mennek megnézni a szecessziós kerületet és mindhárom pinakothek-et, továbbá a bmw-múzeum és az oktoberfest ismételt meglátogatása is tervben van.
Nürnbergbe meg karácsony környékén kéne visszamenni (Európa legszebb karácsonyi vására, no meg a mézaskalács), meg a design- és a kommunikációs múzeumot (!!!) is meglesném már akkor.
Jáááááááj, ilyenkor mindig feltör bennem a pillanatnyi bizonyoság: én a kultúrszcénában akarok tevékenykedniii!!!
:)
7 megjegyzés:
Fényképeket!!! Szeretnék, és szerintem nem csak én...
Mit gondolsz, meg lehet nézni városonként egy hosszú hétvége alatt?
Münchent, utána meg Nürnberget? Nehéz, mert nagy a kísértés, hogy az egész környéket drumherum (értsd Bajorországot)felfedezd. Egy hetet javaslok, vagy hát végülis meg lehet próbálni 2,5 nap alatt is, de akkor hiányérzet lesz vsz.
Képekkel úgy vagyok, hogy mivel csak 1 db memókártyám van, ezért nap végén mindent, jót-rosszat felcseszek gépre oszt jónapot. Így jelenleg 400 kép vár szelektálásra- nem ígérek gyors eredményt...
(Elégedj meg azzal, amit kaptál;))
...hát akkor őszi szünetben megyünk!
Kezdhetem szervezni, amíg te bulizol? :P
:)
Ha őszi szünetben nem Erdélybe megyek barátnőmgyerekét megnézni, akkor naná:D
Micsodaaa? BMW múzeum? Nekemiiiis :D
asszem elcsíptem egy elszólást?:)
hmmm.....;)
Megjegyzés küldése