augusztus 02, 2008

Bayreuth, Németország

Tegnap

Wien Westbahnhof, pénztár

- Jó napot, egy vonatjegyet kérnék Bayreuthig.
- Az hol van ??
- Németország...
- Oda nem is megy vonat.
- Dehogynem. 10.40-es, átszállás Nürnbergben, úgy visz el.
- Ja, tényleg.

Bécs- Dortmund járat (megáll: Nürnberg)

Tömve volt. Miután kipenderítettem a csajt, aki leült a helyemre, rá kellett jönnöm, hogy a bazi nehéz bőröndöm nem fér el a fejünk fölött (vagy csak én nem akartam sérvet kapni az emeléstől?). Szemmel tartani nem akartam, hogy aludhassak, plusz nem fért el sehol. Ekkor láttam meg a vonat csuklójában (mert van neki olyan) a csomagtárolót (mert olyan is van neki), ahol bedobsz egy eurót, kihúzol egy drótkötelet zárral a végén, ráhurkolod a bőrönd fülére és belehúzod a kötelet a kattanós zárba.
A piktogramok szerint.
Mert hogy az a kötél az istennek se ment bele a zárba akármit csináltam vele, az is biztos.
És akkor...
"... tudja a faszom, hogy a picsába..."
Honfitársaim! Hazám fiai!

Ők is ezzel balfaszkodtak, csak ők nem érték el a bőrönd fülét a kötéllel.
Ez azonnali intézkedést kívánt. Még a büféskocsis bácsit is mozgósítottuk, de nem tudott segíteni. És akkor jött a megvilágosodás. Egymásra néztünk honfitársammal.
Ő: Az ott lenn, az nem a te kulcsod a zárhoz?
Én. Jé, de. Akkor ezért nem ment bele a kötél a zárba.
Ő: Ja, van hozzá kulcs, nem tudtad?
Én: Na és te mért nem fekteted el a bőröndödet, tudod van rajta oldalt is másik fül.
Ő: Jé, fel se tűnt-
Egyszerre: köszi! :)

Állítólag kommunikáció szakos vagyok. Állítólag hatékonyan oldok meg problémákat.

Nincsenek megjegyzések: