Bayreuth, Sommeruni-party

Mikor odaértünk, alig lézengtek. Ami nem volt jó, mert a filmjelenetünkhöz kellett volna némi bulizó tömeg. Az adódott aztán egy óra alatt, így semmi akadálya nem lett annak, hogy egy olyan riporternő tudósítását örökítsük meg, akit beszippant a... bulizó tömeg. Komolyan, ez lesz a legnagyobb poén az egész filmben:P De tényleg jó lett.
Ahhoz képest.

És egyhetes lelkitusának vetett véget egy váratlan tisztázó beszélgetés. Kiderült, hogy mégiscsak rendes, hogy egyem azt a pici szívét...! Megoldódott, nem hiszem el, most minden annyira helyrekerült...

Na mindezen felbuzdulva aztán akkora partyt csináltunk, hogy nem értem, hogy nem dőlt ki a zépületnek oldalfala neki:) Odamentünk táncolni az emberek közé, roptuk-roptuk, erre aki eddig ült mind odacsatlakozott, a végén kb 3 nagy körben álltunk. Mindenki vigyorgott mindenkire, egymást nyomkodtuk be a kör közepébe, ahonnan aztán körbetáncoltunk... Öt új arcot ismertem meg, egy hétvégi kirándulás-meghívást kaptam pusztán mert olyan jól táncoltunk együtt (addig nem is beszéltünk a csajjal), és kb 15-en röhögtek ki, mert úgy ráztam, mint egy 16 éves lelkes csitri. Nagyon durva volt:D Odajöttek japánok, és kiabálták, hogy góintuszenflensziszó (= goin' to san francisco:D), és elvoltunk. Kilenc embert csaptam pofán a hajammal, egy gyereket megtanítottam rendesen mozogni. :) Meg persze az olasz, aki szerint jé, tudok táncolni, az szintén mindenhol ott volt:) Egy nagy világbéke-vigyor volt az a 4 óra, komolyan.
Két éve leírtam a diszkót mint engem szórakoztató időtöltést. És otthon továbra se hiszem, hogy ez fog boldoggá tenni, de ilyen környezetben és ilyen emberekkel... hűűha.
Mégis igaz a mondás: haverokat a legjobban két dolog hoz össze: valamit közösen szidni, valamire közösen bulizni.
--Ezt most én találtam ki. Aforizmagyáros lángelme vagyok én, hahh.
;)