De elkiabáltam. Nem tudom, fokozatosan egyre érdektelenebb ez a filmes kurzus. Szart se csinálunk igazából, holott már forgatnunk kéne. Elvileg.
Amúgy történelmi pillanat ez a mostani: már a szobámból, laptopról internetezek, hállelúja. Végre, miután megtaláltam a fizikai címemet és a rosszat adtam meg, majd ma reggel kijavítottam a hibát, most már minden intakt.
Szóval nagyon sokminden program van, minden napra jut valami, ami estig kitart (a hézagokat saját magam pótoltam- most is asszem jövő héttől színjátszós körbe is fogok járni, miután nem sok értelmét látom a filmes ötletbörze-sörözésnek ugyanabban az időpontban). Strandon még nem voltam, pedig már szólít a gerincem (bár be lett nekem ígérve reá masszázs:)), de reggel hétkor nyit, kilenckor meg már órám van. Utána meg bezár, mire odajutnék. Valahogy hétvégére kéne időzíteni... de hogy, mikor ott meg exkurzió van más városokba, vasárnap meg múzeumozni akarok?!...
Apropó exkurzió. Holnap megyünk Münchenbe, 25 euróért- ebben a busz van benne meg a szintén buszos városnézés... Múzeumjegy az nincs. Kicsit elment a kedvem így ettől, mert nyilvánvaló hogy fele ennyiből ki lehetne hozni, csak zsebre teszik a másik felét ("munkadíj")... Jobban megérné összeszedni 4 embert, és Gruppentickettel olcsón odavonatozni, oszt kalap. Áh, lehet h eladom a foglalójegyemet másnak és elmegyek másokkal (van előnye a csapongásnak) Prágába ilyen olcsó jeggyel. A lehetőségek száma minden, csak nem korlátozott.
És még a várost se barangoltam be, csak megnéztem, az meg nem elég egy ilyen tüneménynek (so einem Schatz von Stadt- német spec szintagma-- jajhj), ebbe bele kell élnie magát az embernek (na, ez is germanizmus- szóval a részévé kell válni, na).
Azt hiszem, visszafiatalodtam 17 évesre, legalábbis nagyon úgy érzem magam. Hová lett az én tudatosan formált blog-írásmódom? Most itt csak spontán tütymörgök be kósza impressziókat időnként mondaton belül is témát váltva, na szép, mondhatom. Most meg képes voltam ezen elfilozofálni egy mondat erejéig.
Na, ilyen hülye a kedves lányotok/ testvéred/ barátnőtök/ minden egyebetek, láttyátok. Reméljétek, hogy nem ketyósul meg teljesen az elköv 3 hétben... igyekszem épeszű maradni, de ennyi impulzus közepette nem könnyű. Eléggé magával ragad így most minden. Mi minden lesz itt még, édes jó Istenem. Ez még csak a kezdet.
Amúgy történelmi pillanat ez a mostani: már a szobámból, laptopról internetezek, hállelúja. Végre, miután megtaláltam a fizikai címemet és a rosszat adtam meg, majd ma reggel kijavítottam a hibát, most már minden intakt.
Szóval nagyon sokminden program van, minden napra jut valami, ami estig kitart (a hézagokat saját magam pótoltam- most is asszem jövő héttől színjátszós körbe is fogok járni, miután nem sok értelmét látom a filmes ötletbörze-sörözésnek ugyanabban az időpontban). Strandon még nem voltam, pedig már szólít a gerincem (bár be lett nekem ígérve reá masszázs:)), de reggel hétkor nyit, kilenckor meg már órám van. Utána meg bezár, mire odajutnék. Valahogy hétvégére kéne időzíteni... de hogy, mikor ott meg exkurzió van más városokba, vasárnap meg múzeumozni akarok?!...
Apropó exkurzió. Holnap megyünk Münchenbe, 25 euróért- ebben a busz van benne meg a szintén buszos városnézés... Múzeumjegy az nincs. Kicsit elment a kedvem így ettől, mert nyilvánvaló hogy fele ennyiből ki lehetne hozni, csak zsebre teszik a másik felét ("munkadíj")... Jobban megérné összeszedni 4 embert, és Gruppentickettel olcsón odavonatozni, oszt kalap. Áh, lehet h eladom a foglalójegyemet másnak és elmegyek másokkal (van előnye a csapongásnak) Prágába ilyen olcsó jeggyel. A lehetőségek száma minden, csak nem korlátozott.
És még a várost se barangoltam be, csak megnéztem, az meg nem elég egy ilyen tüneménynek (so einem Schatz von Stadt- német spec szintagma-- jajhj), ebbe bele kell élnie magát az embernek (na, ez is germanizmus- szóval a részévé kell válni, na).
Azt hiszem, visszafiatalodtam 17 évesre, legalábbis nagyon úgy érzem magam. Hová lett az én tudatosan formált blog-írásmódom? Most itt csak spontán tütymörgök be kósza impressziókat időnként mondaton belül is témát váltva, na szép, mondhatom. Most meg képes voltam ezen elfilozofálni egy mondat erejéig.
Na, ilyen hülye a kedves lányotok/ testvéred/ barátnőtök/ minden egyebetek, láttyátok. Reméljétek, hogy nem ketyósul meg teljesen az elköv 3 hétben... igyekszem épeszű maradni, de ennyi impulzus közepette nem könnyű. Eléggé magával ragad így most minden. Mi minden lesz itt még, édes jó Istenem. Ez még csak a kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése