Drezda

Mai útitársam 28 éves, jogász-dottore, és 9 éve minden héten lenyírja a haját. Szeret lezáratlan bicikliket lopni, továbbá szívesen énekli fennhangon a buszon a zenét, amit együtt hallgatunk. Ha nem ezt teszi, akkor Magyarország és Olaszország hidegháborús kapcsolatairól elmélkedik, elmeséli a szerelmi életét, aminek kapcsán közli, hogy aki férfi és nem sírt még nő miatt, az nem tudja mi az a szerelem, vagy elmondja, hogy hány gyereket akar mennyi idő alatt, milyen neműt (ha mégsem olyan lesz, max elcseréli a kórházban). Ma lopott egy esernyőt Drezdában, mert ő elfelejtett hozni. És kért tőlem dezodort, mert ő most nagyon büdös. Amúgy ő az e-mailezős gyerek első hétről. Kicsit sem egyéniség.

Drezdáról nem tudom, mit gondoljak- szeressem vagy ne? Nehéz eldönteni, mert mostanság tömve volt turistával. A város ugyanis 802 éves és most van Stadtfest. Minden nyüzsgött a rengeteg bódé körül, taszigáltuk egymást jobbra-balra, hamis jazz fújdogált át a masszív esőfüggönyön. A cipőm kb 6 perc alatt ázott szarrá, utána minden lépés egy tocsogó élmény. A sok ember miatt nem jutottam be a Semper-Operbe, meg a Zwingerbe sem. Ott ugyanis az eső elől bemenekült emberek ordították túl egymást- hát nem ezekkel egy fedél alatt akartam megnézni Rafaellót. A Frauenkirche különösen felháborított: csak akkor engednek be, ha a) csoporttal vagy és bevisz az idegenvezető, b) előre bejelentkeztél. Az Isten házába. Na megnézném azt, aki ezt kitalálta, hogy hogyan húz sorszámot Szent Péternél, mert a Nagyfőnök csak úgy fogad...
Na aztán, mikor elegem lett a vízből meg a sok emberből, meg abból, hogy semmit se tudok megnézni normálisan, szépen szorosabbra markoltam az esernyőt és átmentem az Elbán turistáknak nem szívesen mutogatott környéket nézni. Hogy könnyebben eldönthessem, hogy állok én ezzel a várossal. Hát, láttam sok panelházat és képzeljétek: szemetet. Meg török gettóscsávókat sikátorokban meg foghíjas járdát. Meg gyönyörű barokk homlokzatú házakat ebben a DDR-miliőben, na ez volt az ütős kombináció. Tanulságos volt elbóklásznom arrafelé, végre nem a térképet vizslattam meg a fényképezőgépemet, hanem mentem a szimatom után. Az eső meg csak esett. Maradt még időm, ezért bementem a Hofkirchébe félórára száradni (ide bezzeg nem kértem írásos kérvényt, hogy bemehessek...). Na, végre egy szép, ízléses barokk/rokokó templom! Nagyon szép átmoszférája volt neki.
Az egész várost amúgy javában újjáépítik. A Frauenkirche körüli részt tökújra megcsinálták, sok a letakart homlokzat még így is. És marha sok Ungarische Lángos-stand látható a tereken.

Szóval úgy döntöttem, hogy 5 éven belül visszatérek és felmérem, mennyit sikerült városrendezni. Addigra remélem, hogy a sok ember nem fog zavarni városi sétámban, eljutok a zwinger galériájába, az operába, a tűztoronyba, a frauenkirchébe meg a világ legszebb szecessziós tejcsarnokába, mert ezek mind kimaradtak:(

A vendéglőkben viszont marha jól főznek. Olyan gnocchit ebédeltem, hogy az 7 nyelven beszélt. (Olasz felvilágosított egyébként, hogy az nem 'gnokki', hanem 'nyokki'. Tette mindezt felháborítóan kioktató pofával. Azt hittem, megütöm:))

Ja igen, meg a Panometerbe is elmentünk! Na, az jó volt, ajánlom mindenkinek. Ez egy újkeletű dolog, egy múzeumféleség. Olyan, mint a mi Feszty-körképünk, csak nagyobb, van hozzá fényeffekt és számítógépes programmal kreálták. Panorámakép a 18. sz-i Drezdáról. Nagyon jó cucc. Direkt meghatódtam, amíg néztem. Ma egyébként is csendes-szemlélődős-távoldarévedtenvigyorgós napom volt (már ha az olasz hagyott révedni).
Náthás, az meg holnap lesz. Tuti megfáztam a két napja tomboló esőzéstől. Felétek meg melegrekord, mi? Pheeeee.
;)