közléskényszer

Aaaaaaaahaaaaa, lőjetek mán le gyerekek. Az engemet érő új ingerekre sajtkukacsággal reagálok, ami jelen esetben nyughatatlan youtube- és facebookcsatákra ösztönöz. Ha nem ez, akkor fel-alá nyargalászok a lakásban, pakolászok, teszek-veszek, most meg midőn ezt írom, minden negyedik karakternél kell javítanom az elgépeléseimet. Asszem, mindjárt tornászok valamit, hátha az lenyugtat. Most, hogy rendesen kialudtam magam, és 2 csoporton kívül más dolgom nem volt ma, ráértem foglalkozni azzal, mi is történt/történik velem az elmúlt két hétben. És így, hogy lekerült rólam a fáradtság nyálkás leple, azt kell mondjam, wow.
Koncerteken voltam!!!! De milyeneken, ma egész nap PASO ment a fejemben, vicces dolog úgy mesélni Ferenc Józsefékről, hogy a Babylon Focus megy a fejemben háttérzenének. Vicces, ott a koncerten nem is voltam annyira lelkes, mint most így utólag. (Sokmindennel van ez így egyébként.) Meg ez az egész dolog az új sulival meg az új melóval. Meg most hirtelen (mikor, ha nem mostanában) minden kedves barátom ráér. Nem ám hogy eloszlanának az események, hogy minden napra jusson 2-3-5 történés meg tennivaló, valahogy ez mindig kupacosan csinálja magát. Van, hogy hónapokig nincs semmi különös, senki nem ér rá találkozni, belesüpped az ember az eseménytelen mindennapiság posványába. Olyankor megzuhanok és sajnálom magamat meg az unalmas kis életemet. Aztán meg hetek alatt történik annyi, mint máskor fél év alatt, olyankor meg boldog-elégedetlenül vernyogok, hogy nem bírom a nyomást, ez van most. (Verny.) Elszédít az újdonság minden irányból áradó varázsa. Minden és mindenki leköt. Éppen.
És most, mielőtt szétforgácsolódnék, szépen pihenni fogok. Olyan jólesik most egyedül a lakásban szöszmötölni. Emészteni kell, no, anélkül nem megy, mert felhalmozódik a sokminden, aztán csodálkozik az ember lánya, hogy miért frusztrált illetve agresszív, mikor pedig olyan jó dolga van. A jót is le kell reagálni. Pfffffffffffffffff, ki a gőzzel.

sír a szám, de szemem nevet

Hogy a mennydörgős ménkű bújjék már mindenki nadrágszárába, aki az utolsó pillanatban értesít engem sorsdöntő dolgokról. Nekem kedd délután ne írjanak mailt, hogy másnap délután eszméletlenfontos buszos vizsgám lesz 10 oldalnyi mindenféléből, amit még fel is kéne dolgozni. Ne óra előtt közöljék velem, hogy ja de kellett volna kiselőadást csinálni, aztán imprózhattam 4 percig angolul. És ne előző nap este 9-kor szóljanak, hogy másnap este 8-kor osztálytalálkozó. Mert én olyankor nekiállok ám pánikolni meg széjjelcsúszni meg nemaludni meg megfeleniakarni meg szelektálni, és ha történetesen egy szülinapi koncertet kell lemondanom bokros teendőim miatt, az eléggé övön aluli. (És így se aludtam) Szégyellem magam, hogy az élet körülményeinek rabja lettem, de kezdek nagyon kispolgári és földhözragadt módon nem ráérni fontos dolgokra. Márpedig én ezt nem hagyom. Ráérek ilyesmire, ha teljes állásom lesz.
Eh, eddig azon sírtam, hogy nincs elég dolgom, most meg, hogy megfulladok a rámzúdulóktól. Ergo: míg élek, morgolódni fogok. :P

csipetnyi filozófia

lényegblog megírta, lola beidézte, én copypaste-eltem.

Két magzat beszélgetése

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

letaglózva

A fészkes franc essék bele mán az én immunrendszerembe mosmá. Illetve most hogy így belegondolok, pontosan ez történt. Mentségére legyen szólva, ehhez kellett részemről egy éjszakára nyitvahagyott ablak is, mindenesetre faszán begyulladt a mandulám tegnap. Csak akkor még úgy gondoltam, hogy oda se neki, kihordom lábon, ahogy szoktam. De a mostanában egyre szigorúbb immunrendszerem megregulázott és szépen megemelte a testhőmet tegnap este. Ergo a tegnap éjjel és a mai nap is kemikáliák bevételével, izzadással, teálással, pisiléssel, torokfertőtlenítéssel, fokhagymaevéssel telt, aztán jobb híján barkácsolással, főzéssel és házifeladat-csinálással egészült ki. Plusz mindenki be van szarva, hogy ugye nem új influenza. Innen üzenem, a steril cybertérből: NEM. Az nem jár mandulagyulladással. És már nem vagyok lázas se. Mondjuk a legyengült immunrendszerem simán elkaphatja, lájf iz bjútiful. Az egyetemen meg gyűlnek a hiányzásaim már az első héten, rrremek. Plusz, és ez fáj leginkább: nem fogom tudni személyesen bátorítani hazám fiait a kedvenc népem fiai ellen. Hermetikusan elzárt nappalim tévéjén nézem végig a magyarportugált. Nyüssz.

on the road again

Úristen, én eltés vagyok. Úristen, új helyre fogok suliba (bocsánat: egyetemre) járni, új emberek meg tanárok közé. Úristen, majd mindig be kell járnom. Úristen...

Na, jókor esett le nekem is a tantusz. Fenti gondolatok ma reggel induláskor tudatosultak bennem, de valami elemi erővel. Tisztára ugyanolyan érzés volt, mint 3 éve ilyenkor (leszámítva a pánikot, ami most persze nem volt, de első-nap-az-új-iskolában-érzés az igen). De izgi!!!!!!!!!!!
Egyébként hallatlan megkönnyebbüléssel tölt el az a tény, hogy a jelek szerint a tanszékünk a nehézkes BTK nevű óriásszervezet egy lázadó szellemű partizánalakulatának tűnik. Határozottak, kompetensek és céltudatosak így elsőre. Nagyon szokatlan, remélem, ez nem foszlik első hét után semmivé. Továbbá a csoporttársaim között egy olyan embert nem látok, aki határozottan antipatikusnak és/vagy szívettépően ostobának tűnik, néhányan nagyon rokonszenvesek, hát ez is furcsa érzés azok után, hogy az első Corvinusos napom után fél óráig bőgtem a Duna-parton, mert azt hittem, nem lesz kihez szólnom a sok hülye közül. Persze ez is megdőlt idővel, csak hónapokba tellett, mire a csopimból kiszűrtük egymást a jófej emberekkel.

Ja és van egy másik munkahelyem. Kétéltű, földön járó és vízben úszó buszon leszek idegenvezető heti 1-2 alkalommal itt. Ez a lehető legspontánabb módon adta magát. Egy operás kolléganő, aki először vetődött oda, már augusztusban be akart szervezni, akkor elutasítottam, mert nem fért bele. Most fognak indulni, ez egy tökúj dolog, keresték az angol-németeseket. Aztán kiderült, hogy még mindig kellenék, meg még a 3. elutasítás után is, szóval tök készületlenül, poénból elmentem próbatúrára. Életrajzot se küldtem, mert épp nem volt netem. Felvettek.

Meg a Goethébe is visszatérek valószínűleg időszakosan pár kisebb projekt mellé... szép az élet, taramtaram. Juhéj!!! :D

illusion und realität

Áll a négyeshatos a Nyugatinál, a nyitott ajtónak állok háttal és nézek ki a másik ajtó üvegén. Az ellenkező villamos is épp benn áll. Rábambulok és észreveszek srégen a háttérben egy Citylight-ot. Burger King. Na most átlátok a villamoson vagy tükröződik? Nézem-nézem, mittudomén. Direkt nem fordulok hátra, hogy mi van mögöttem, találgatni akarok. Nincs ötletem, ebből a szögből nem lehet rájönni. Csukódnak a másik vili ajtajai, megindul, és Burger King helyén szépségszalon látszik a plakáton. Aztán megint Burger. Szalon. Burger. Szalon. Na most akkor melyik hol van? Mikor látok át az ablakokon és mikor tükröződik az ablaktalan felületen? Bámulatos, hogy az igazi és a tükröződés gyakorlatilag teljesen fedte egymást, nem volt elcsúszva, mindkettő teljesen élethű volt. Vagy a vili mozgása miatt tűnt annak. Vili el, és kiderül az igazság: a Burger mögöttem volt, a szépségszalon meg ott, ahová a Burgeres plakát vetült. Felőlem akár fordítva is lehetett volna.

Skizofrén ember érzékelhet hasonlóan. Ijesztő volt most nekem is megtapasztalni, mert tényleg nagyon képlékeny a határ valóság és képzet között. Simán becsapható az agy, aztán szegény ember honnan is tudja, hogy akit és amit ő lát, hall, érzékel, azt a többiek is látják-e? Baromira nem tudtam eldönteni, mit látok "jól" és mit "rosszul". Most képzelje bele magát az ember szegény skizó helyzetébe. Felbukkannak emberek, dolgok, hangok a közös emberi világunkban meg a saját érzékelésében - most aztán szerencsétlen hogy különítse el a kettőt, ha számára ugyanolyan valóságosak?... És ha ennek legalább tudatában van, az még a jobbik eset. De ha sikerül meggyőzni/kezelni, még akkor is hogy fogadja el az ember, hogy az általa érzékelt világ jelentős hányada csak az ő számára van jelen? Nagy szívás ez a tévképzet dolog, akárhogy is nézzük. John Nash még aránylag jól kijött belőle...

az alternatív költségek fellegvára

Én mindig is tudtam, hogy a felnőtté válás rögös útja papírstócokkal van szegélyezve (és bizonyítványok műbőrkötéseivel van kikövezve). De megtapasztalni újra és újra ámulatbaejtő.

Mai nap ugyanis beírattam magam az ELTE Bölcsészettudományi Karára tolmácstanoncnak. Ígéretesnek mondható körülményességgel. A telefonom lépésszámlálója szerint a hallgatói jogviszonyom felállítása érdekében tettem vagy 12530 lépést, ami szerinte 9,7 km-nek felel meg. Meg ráment összesen 3 és fél órám és 30-akárhány perc telefonálgatás, minek eredményeképpen 3 intézményt jártam meg, hogy meglegyen Az A Darab Papír, Ami A Beíratkozáshoz Mindenképp Szükséges.
Ez a darab papír egyébként a diplomaigazolásom, amit eredetiben postáztam el az Oktatási Hivatalnak július 9-én, hogy érvényes legyen a felvételim. (Eredeti, mert sajna a dolog olyan későre csúszott, hogy félő volt: bezár a posta, ha még keresünk neki fénymásolószalont. De nem baj, kinek kell az már. Az egyetem úgyis a Hivataltól kéri be a dokumentumokat.) Mindezek tudatában teljes lelki nyugalommal mentem el az eltére, amíg nem közölték velem az ajtóban, hogy ha nem adok nekik papírt, nem engednek be. Mindegy, hogy nyilvánvaló hogy van diplomám, mert éppen utánanézhetnének, de nekik KELL A PAPÍR. És ha nem íratkozom be ma, akkor már sohasem.
Hát jó, hívjuk föl dusmit, és léptessük elő az elkövetkező félórára diszpécsernek. Mikor van nyitva a mi, kit hívjak fel hova, mi merről hány méter. Elmegyek a volt egyetem téójára, ami zárva van. Felhívom az Oktatási Hivatalt, hogy adják ki, és legyen fából vaskarika. Jó, aszongya a bácsika a vonal túlsó végén, lesz. Ad egy számot, amit sose szoktak felvenni, meg egy másikat, amit viszont igen, hoppá, 2 perc múlva se találja, hát akkor sok szerencsét. És amúgy miért is az eredetit küldtem be? Jadehát bocs, nem az ő dolga, viszhall.
Felhívom a számot, amit sose vesznek fel, és felveszik első csörr-re. Persze, kiadják, csak menjek be érte ma este 6-ig. Hogy hová? Öt utcával odébbra. Na, itt eldöntöttem, hogy ez élvezetes, és csettintettem egyet. Odamegyek, számot húzok, fotelbe várok, 3 perc múlva diszkrét gong, mehetek. Miért jöttem, mi a nevem, mi anyukám neve, egy telefon, egy átvételi elismervény, 2 perc múlva megkapom, hálálkodva távozom.
A kétségbeeséstől kezdve a papír kézhezvételéig háromnegyed órát töltöttem a hivatalosság útvesztőjében. Hajlok arra, hogy rekordként tartsam számon ezt az eredményt. Hab a tortán, hogy mivel még ugyanennyi időm maradt a következő beíratkozós turnusig, még egy előre be nem tervezett gyorsrandi is belefért, szóval összességében idegeim acélosodtak, izmaim (főleg a vádliméi) feszesedtek, a szervezetem leadott vagy 600 kalóriát, és még lelki megápolást is kaptam, tiszta haszon!


Epilógus
A beíratkozásnál kaptunk egy nagy borítékot, amiben az indexünk, néhány nyilatkozat és pár kérdőív mellett egy kisebb boríték volt, a személyes aktáinkat tartalmazta. A személyes aktáim között megleltem minden eddigi bekért dokumentumomat, köztük az Oktatási Hivatalnak megküldött diplomaigazolásom hiteles másolatát, amelyet a hivatal küldött meg az egyetemnek egy nappal, miután kézhez kapta. Legalább most már két példányuk van.

today's moments of joy

Népek,

menjetek moziba és NÉZZÉTEK MEG A BECSTELEN BRIGANTYKAT most azonnal. Mocskosjó!!!!!!! Olyant alakít benne egy Christoph Waltz nevű pasi, hogy a fal adja a másikat, többet beszélnek benne franciául és németül, mint angolul, Brad Pitt karaktere szórakoztató, a sztori történelmileg teljesen hűtlen, de olyan csavaros, hogy két és fél óra helyett másfél órásnak tűnik a film. Kivétel nélkül minden dialógus oda van téve, gyakorlatilag az egész film idézhető. Továbbá az egész stuff nagyon jól van fényképezve. Okos, őrült, minőségi, zseniális, teljesen szerelmes vagyok. QT megcsinálta.

A Debi is megcsinálta mai nap, midőn megérdemelt hősi győzelmet aratott a Levszki fölött. Úristen, BL-főtáblán a Loki, nem térek magamhoz. Tökügyesek voltunk. Szép-volt-fiúk.

Aztán további történelmi pillanat történt délután, ezúttal énvelem, midőn az úgy-ahogy elvezetgetett angolcsoportból brit (!) emberek megsimogatták a buksimat verbálisan. Kellett,már, mint egy falat kenyér. Jaaahaj, hepinesz és dzsoj.

l_u_s_t_a_s_á_g

Meggyüttem az Fertőrákos világvárosi metropoliszból, és azt kell mondjam, kisimultam. Annak dacára, hogy ráncaim száma ezelőtt is csekély volt :) Maradtam volna még vagy egy hetet... Kifejezetten rossz volt visszajönni most így a lassú szülőházi dőzsölésből a rohangászós munkahelyre. Mert ráébredtem, hogy vége a nyárnak. Holnap beíratkozom a többi bölcsész közé, aztán meg egyébként is szépen besűrűsödik a szeptember, mint általában. És így, hogy szinte egész nyáron is itt voltam, nem vagyok annyira lelkes és ikszájtid a köv szorgalmi időszaktól, mint talán lehetnék. Meg új egyetem, még ez is. :)
Eh, milyen már, mindenféle nyarak csak úgy elfolydogálnak, szinte észrevétlenül torkollunk az őszbe már, és az ember egyrészt várja az újat, másrészt még abszolút nem hangolódott rá.

Na. Naaa. Sajtkukac van a fenekemben :) Meg pattoghatnékom van! Meg kapnék egyszerre 100 dologhoz, mivanmár. Nyulf.

hello tourist

Izzadt, sárga póló, rövidnaci, térdig felhúzott okkersárga-mohazöld-lila kockás zokni, vászoncipő. Vörösen fénylő arc, ritkás göndör vörös haj, báva tekintet, félig nyitott rácsodálkozó száj. A fotósoknak való karszalag keresztbe ragasztva a pólóján, a vége betűrve a gallérjába. Majdnem elsodort két kolleginát, mert nem vette észre, hogy pont közöttük megy át. Érdeklődve szemléltük a jelenséget, kollegina diszkréten megjegyzi:
- Német a csávó, most mutattam meg neki a vécét. Kicsit bolond. Ja és büdi a szája.

Ezek után nem engedtem közel magamhoz és így ragyogóan megvoltunk. Kiderült, hogy okos, mert nagyon helyesen proszcéniumpáholynak hívta az első emeleti bal szélsőt, és csupa hozzáértő kérdése volt egyébként is. Az egész vezetés alatt olyan volt, mint egy érdeklődő csirke. Vagy strucc. Egykedvű érdeklődéssel nyújtotta előre a vézna nyakán ülő fejét és meredt rám a kerek seszínű szemeivel. (Amikor olyan figyelmesen várják a tyúkhúrt.)
Elvarázsolt csudabogár lelkem.

mindent, azonnal!

Vannak emberek, akik tisztában vannak az adottságaikkal és képességeikkel. Tudják, mi megy vagy mi mehet nekik, és mi az, ami kevésbé. Ezért ezek az emberek leginkább azzal foglalkoznak, amihez értenek. Így garantált a sikeresség, nő az önbizalom, minimalizálható a kudarc, és még akár előrébb is lehet jutni, folyamatosan fejlődni. Az erőbefektetés minimális, a haszon maximális. Ezeket az embereket sikerorientált embereknek nevezzük.
A sikerorientált emberek addig érzik jól magukat, amíg lubickolhatnak a területükön. Mindenki elégedett velük és ők is elégedettek magukkal. Egyesek egész életükben jól elvannak így, viszont vannak mások, akik egy idő után hagyják magukat elringatni a saját folyamatosan jó teljesítményüktől, megrekednek és belefásulnak. Megint mások, észrevéve ennek veszélyét, új területek felfedezésére indulnak, amelyekben sikeresek lehetnek.
Itt viszont nem várt akadályok jelentkezhetnek: új és szokatlan helyzetek elbizonytalanító tömkelege. Szegény ember, aki most bújt ki az "ügyesvagykisfiam" meleg takarója alól, buksiján még az utolsó főnöki simogatás bizsergetésével, egy fenyegető és veszélyes világban találja magát. Újra kell járnia azt az utat, amelyet hosszú évekkel ezelőtt ugyan megtett már, de a rárakódó rutin elfeledtette vele. Valami ismeretlen mumussal áll szemben, aki csak sorozatos újrapróbálkozások, csetlések-botlások árán győzhető le. Amit eddig megtanult, az összes biztos módszer hatástalan itt. Gátlásokat kell legyőzni, figyelni kell, koncentrálni, ellesni, elfogadni, beleszokni, alkalmazkodni.
És bizony, itt nem kerülhető el a kudarc, a sikerorientált ember legnagyobb rákfenéje. Sokan emiatt nem mernek újba vágni, hanem ott toporognak Ebben Jóvagyok kicsi (dagály esetén ijesztően apró) szigetén. Csakhát olyan nehéz belemenni abba a zavaros, végtelen óceánba. Bőrig ázva kajla mozdulatokkal tempózni, míg nagy sokára újra talaj kerül az ember lába alá. Az ember hajlamos apránként odaóvakodni a partra, beledugni a kislábujját (a bátrabbak egészen derékig gázolnak), aztán prüszkölve iszkolnak vissza a meleg partra. Fenének kell itt a strapa. Hogy én legyek a legbénább, és mindenki rajtam röhögjön?
A sikerorientált ember ebből a szempontból módfelett rugalmatlan és gyáva. Ha mégis menni akar valamire, sorban kell legyőznie a gátlásait és nem minden apró nehézség után visszavonulót fújni. Könnyen görbül ilyenkor lefelé a száj: dehát ha egyszer neeemsikerül...! A sikerorientált ember így nemcsak az újjal, de a saját önbecsülésével is folyamatos harcot vív, ha nem akar élete végéig a várában bujdokolni. Ami, mármint a harc, egy kimerítő és önmegkérdőjelező folyamat.

Bénázni sose jó, de sajna mindennek ez az alapja. Nehéz ezt lenyelni egy maximalistának, no.

laughing out loud

Az 50 legviccesebb angol nyelvű boltnév.
A kreativitás és a pihentség nevében: KÖSZÖNÖM.
:)

ui. Na, ki van a 9. helyen?

ma

lencse.

felvett fonal

Mintha bomba robbant volna. Lisztfelhők, tejföltócsák, edényre égett kajamaradék, csöpögő mosogatócsap. Kiszedtem a kaját edényből jénaiba, amit jobb híján a hokedlire tettem egyelőre, mert máshol nem volt hely. A konyhaasztal újságpapírral leterítve, egyik sarkánál felpúpozódva- ott, ahol sejteni lehetett az alatta hagyott határidőnaplót. A felhajtódott papír vidáman lifegett a maradék hagyma és krumpli nejlonba bugyolált sziluettjei fölött, a nyitott konyhaablak felől esőillatú szellő és tompa, lágy forgalomzaj lengedeztek az edédcsinálás romjai fölött.
Elmostam az éles kést, a nagyobb kést, a nagyon nagy lukacsos kést, a lisztkiszedő kanalat, a tejfölkiszedő kanalat, a kóstolgatós kanalat, az olajadagoló kanalat, a merőkanalat, a keverőkanalat és a mindenféle alapanyagok rádobálására használt tányérokat. Edények, szűrők, hámozók várakoztak még a sorsukra, de előbb inkább levakargattam a melléfolyt-csöpögött-kitúrt-ráégett maradékokat a tűzhelyről és héjastul kivágtam az újságpapírokat a kukába. Még jó, hogy az alapanyagokat már előbb elpakoltam. Már csak összesöpörni és felmosni kellett az egész konyhát, és most már a világon senki sem tudná megmondani, hogy röviddel ezelőtt itt krumplifőzelék készült. Első ízben.
Apropó íz: a krumpli sótlan. De miután az ember kiette közüle a burgonyát, a szmötyi. egész élvezhető. Hepinesz. ^^

epiphany

Tegyük fel, hogy 1993 körül kismarica ücsörög Fertőrákoson a nappaliban a tv előtt és megy a Cartoon Network. Paprikajancsinak öltözött nő tör be éppen ékszert lopni, és összefut egy mérgező növényekben érdekelt nőszeméllyel. Elég nehéz követni, mert az angol akkor még érthetetlen hablaty, de a lényeg lejön a képekből. És öt perc után valami történik, és ki kell kapcsolni a tévét. Kismaricát ez mérhetetlenül idegesíti, mert nagyon megragadta az a pár perc mesézés, és onnantól kezdve azon töri a fejét, kik lehettek azok a figurák. Hogy bűnözők, az egyértelmű, de mi a történetük? Mi a képességük? És főleg a paprikajancsinő (paprikajuliska?) kicsoda?... Innentől kezdve sok gondolatban, álomban, képzettársításban felbukkantak a figurák vagy pár jelenet.
(Ezen csak keveset segít, hogy az Eszti az angolos csoportból pár (4?) évvel később lerajzol pár figurát, és azt mondja rájuk, hogy Kétarc, Méregcsók és Dzsóker a Betmenből. Jé, az a Méregcsók az olyasmi, mint a rajzfilmből az egyik. Nincs neki paprikajancsi barátnője? Nem, nem tudott róla Eszti. Zsákutca.)
Legutóbb a Dark Knight hozta elő bennem a dolgot, de nem jutottam sokra, mígnem egy szép napon (ma) kijött a facebook-kvízben, hogy ha én női rajzfilmfigura lennék, én lennék Harley Quinn. He? Keressünk már rá. Hopp, a paprikajancsi lány. Innen már csak pár lépés volt youtube-on megtalálni az ovis részt... Csak most már értettem, mit beszélnek.

Kicsit úgy éreztem magam, mint a bácsi, akinek Amélie visszajuttatja a dobozkáját. :)

Amúgy igen, Batman. A harlequin lány érdekes mód szintén inkább Jokert szereti, mint Batmant, és a barátnője tényleg a Méregcsók volt. Furamód se Batmanre, se Jokerre nem emlékeztem a meséből, pedig benne voltak ők is. Éljen a Batman-rajzfilmsorozat!... (Az már csak hab a tortán, hogy tripla Emmy-díjas.)

inglis

Nokérem, elvittem az első angolos csoportomat is. Ez a nap is eljött. Bizonytalankodtam (nyilván), ezért nem vagyok elégedett (nyilván). De szörnyű sem volt, csak mehetne jobban is, de majd idővel fog. Most éppen a megkönnyebbülés és a jólcsináltam/elcsesztem mérleg készítése van soron. Holnap ügyesebb leszek. Juhéj!

Amúgy jobbkor nem is jöhetett volna a dolog. Így nem unatkoztam júliusban, többé-kevésbé beleszokom őszre, amikor úgyis síkideg lennék (leszek) a tolmácsszakon (hjaj, a maximalizmus), legalább majd ott is merek majd megszólalni. Turistáktól megedződve. És ippeg kezdtem volna már magam nagyon szégyelleni, hogy az egyetlen idegen nyelvet, amit tudok, nem beszélem a szószerinti értelemben. Hát most aztán bénázhatok kedvemre, amíg bele nem rázódom. ^^ Úgy kell nekem. (Kellett is.)

Holnap meg nagyon jó lesz már. Nem csak emiatt. :)

ortopéd

Na szóval ő lesz az, itt balra. Helyesebben már most az, merthogy itten van a lábomon. Ez az egyetlen olyan modell, ami viszonylag légáteresztő (=nem sül bele annyira a lábam), és nem látszik rajta, hogy gömbölyded talpikóval bír. A többi sokkal brutkóbb:

Hát igen, anticipő. Ronda, drága, egészséges. De mondjuk ha állsz benne, az még lenyomja a talpat és még kevésbé látszik, főleg az újabbaknál. És valami hihetetlen lebegést érzel, ha mész benne, és miután levetted, olyan, mintha hirtelen azonnal híztál volna 10 kilót. Eléggé addiktív. Az a ritka eset, amikor a kényelmi szempontok felülírják a hiúságot (na jó, még nem írták felül teljesen).
A reklámkampányuktól mondjuk nem tudtam, sírjak-é avagy nevessek... (Húg röhögött, be is rakta msn-képnek.)

klasszikus

15 évesen találtam otthon bakeliton, azóta alap-marica-szám. (Van róla fogalma bárkinek, milyen fáradságos dolog egy bakelitlemezet újra és újra hátratekerni?... Bár idő után már tudtam, hová rakjam a tűt.) Kevésen múlt, hogy ez kerüljön jobbra az Alice-Vigyormacska dialógus helyére. De aztán mégiscsak túl nyálasnak találtatott a refrén :) Mosmeg valahogyan idekívánkozik nekem.
'szongya:

they say a restless body can hide a peaceful soul
a voyager and a settler, they both have a distant goal
if I explore the heavens, or if I search inside
well, it really doesn't matter as long as I can tell myself I've always tried

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

I've travelled every country, I've travelled in my mind
it seems we're on a journey, a trip through space and time
and somewhere lies the answer to all the questions why
what really makes the difference between all dead and living things, the will to stay alive

the morning breeze that ripples the surface of the sea
the crying of the seagulls that hover over me
I see it and I hear it, but how can I explain
the wonder of the moment to be alive, to feel the sun that follows every rain

like a roller in the ocean, life is motion
move on
like a wind that's always blowing, life is flowing
move on
like the sunrise in the morning, life is dawning
move on
how I treasure every minute
being part of, being in it
with the urge to move on

felvételi

Hát tolmácskodni fogok tanulni szeptembertől, csókolom. Méghozzá ingyen. Szívatós felvételit döbbenetesen alacsony ponthatárok követtek. Hurrá-hurrá, vigalom.

mért nem voltam ott?

Ortopéd cipőt fogok hordani.

tegnap írtam

Nem tudtam eddig, hogy van olyan is, hogy itthon nyaralni. Itthon nem lehet pihenni, gondoltam eddig, mert állandóan stresszelsz valami problémákon, amik idekötnek, nem tudsz lazítani, csak idegen környezetben. Ehhez képest harmadik napja járom turistaként a várost, amelyben három éve élek. Tegnap este film után olyan volt a Duna partján sétálni, mintha Görögország, -nem, inkább Horvátország valamelyik városában lennénk. Nehéz volt a levegő, amit sötétedés után lehellt magából az aszfalt, a mészkő, a virágágyás. Narancssárga fényben, kéken villanó vízparton emberek kavarogtak, járművek tolongtak. Ma meg kertmozinál úgy sötétedett ránk észrevehetetlenül folyamatosan, mégis érezhető gyorsasággal, ahogy Krétán. Napközben shoppingolásokra ragadtatjuk magunkat a Nagykörúton. Járkálunk természetgyógyász általi szúratásra. Hallgatom mami történeteit, amik bizonyos helyszíneken bukkannak fel. Elbénázzuk a BKV-csatlakozások gyors és effektív kihasználását.

"Itthon otthon van." :P

Na, tegnap egymást átölelve nézték a szüleim a Sturm der Liebe című osztrák szappanoperát laptopon és nyüffögtek azon, hogy Emma jöjjön már össze Felixszel és ne menjen hozzá Benhez, miközben én teljes lelki agóniában olvastam az Állatfarmot (,ami mellesleg zseniális). Ma meg apum nosztalgiából mit kapcsol be? A Gladiátort, kétszázhuszadszor is. Ráadásul hülye magyar szinkronnal is, és nem lehetett lebeszélni az eredetiről, feliratosan sem. És most ülünk és drukkolunk Maximusnak.

Már megint találtam Zseniális Előadóművészt. Jön Pöstre, Gödörbe júli végén. Ki jön velem?

nyűgl

Nyüff.
Fetr.
Phöj.
Hiszt.
Ehh.

Fertőrákos

Jelentem, regenerálódom. Alszom, eszem, főzök, olvasok, úszom, simulok, vágyakozom, beszélgetek, gondolkodom, helyrerakok. Nyárra programokat tervezek. Terül bennem széjjel a csönd. Ha nem verik föl éppen káráló barátnék. :)

nüansz

A nagy különbségek annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges hangoztatni őket, ezáltal elvész a megkülönböztető jelleg. Úgyis mindenki látja.
Az apró különbségek jelentősebbek a nagyoknál. Rezdülésnyi eltérésekben nyilvánul meg a különbözés igazi mibenléte.


Hatvan hossz után ilyenek járnak a fejemben a zuhany alatt. Négyméteres bölcsészsállal törülközöm.

így legalább pihentem

...na erre mi van?, mandulagyulladás. VOLTnak 3/4 részében lőttek(, de legalább az utolsó nap az olyan is volt:)). Az én szervezetem a saját érdekemben ellenem játszik. Gondolta, erélyesen jelez, hogy álljak le, ígyhát a kimerültségtől gyenge immunrendszerem beengedett pár vírust.
Ez legalábbis jobban hangzik, mint az, hogy a hűvös estén nem vettem pulcsit.

kutyafuttában

Segítség, el vagyok maradva bejegyzésileg a történtekhez képescht. Ugyan tűrhetetlen, de ez márcsak így marad. (Pedig de meséltem volna arról a négy üveg borról Kapcsolat-koncert alatt-után... frenetikus volt kéremszépen, frenetikus, előre el nem tervezett azegészvilágolyanszép típusú delíriummal. Lányok, minden tiszteletem a miénk.) Hopsz, elkalandoztam, wo war ich? Szóval lényeg, hogy már megint/még mindig program program hátán, pörgés van, alvás nincs, újra szívlötyögős kávéivások viszont igen (de csak VOLT végéig fognak tartani), Kánaánként várt VOLT-utáni-pihi, Paradicsomként várt augusztus eleje fémjelzi mindennapjaim. Ma meló, mozi, koncert, mozi, holnap felvételi, rohangálás, pakolás, felvételi, hazamenés, VOLT. (Mintha tavaly ilyenkor lenne. Aludni a sírban, eccer élünk vagy mi a szösz.)
De a nyár többi részén istenuccse pihenek. Először passzívan, majd aktívan.

steam off

E!
Há lediplomáztam, csókolom. Mondjuk valamivel előbb jelen időpontnál, de most kezd befárkőzni az agyamba a kétségbevonhatatlan tény. Szalonképesen becsiccsentettem (utóbbi idők legkellemesebb alkoholizálása), és még szalonképesebb módon kijózanodtam (ez ugyan még hazugság, de mire ezt reggel újraolvasom, biztos). Buta diszkóban buta zenére buta emberek között ugráltam és élveztem. Olyannyira, hogy mostanra értem haza, egyedül, gyalog, felmenő napban, debil módon vigyorogva a kékülő égre. Ciki módon vihogtam, arra emlékszem, meg mikor felszálltam az éjjeli buszra, úgy tettem, mintha nagyon részeg lennék, kotorásztam elő az érvénytelen bérletemet, és átengedtek. Meg előtte vmi parkgyanús helyen nagyon jól éreztük magunkat a pázsiton.

Világbéke.

felsőfokú végzettség

Mondjuk voltak előjelek. Például hogy útban a vesztőhely felé a Vigadó térnél kinézett a nap a felhők mögül. Vagy hogy mikor lementem a vásárcsarnoki Match-ba kedvenc-inspiráló-feketeribizlis-jegesteát venni, az utolsó üveg várt ott rám.
Mindenesetre Diplomás Ember lettem, jelen pillanatban úgy érzem, minden belefektetett energiám megtérült a mai nappal. Csúúúcs.

Egy dühítő incidens volt azért eredményhirdetés után. Öreg vizsgáztató tanárbácsi megkérdezte, hogy "És hogyan tovább? Maradnak itt?" Provokatív csapdakérdés, de nem fogok mismásolni.
m: Én nem... Bejelöltem, de nem első helyre.
t: HOGYHOGY?...
m: Mert kipróbálnám az ELTE tolmács szakot.
t: Ja hát igen, a könnyebbik út...
m: (?!) Miért lenne az?... Dolgoztam már tolmácsként, és nagyon megragadott, szeretném elvégezni. Idegenvezetőként is dolgozom, szóval nem jönne rosszul.
t: De azt ugye tudja, hogy maga zártszájúsággal beszél? (demonstrálásképpen leszorítja a saját szájának a sarkait)
m: ...Az a német nyelvűségem miatt van! És általában ezen a nyelven beszélek munka közben...
t: ...jaaa, annak megfelel.

Mosolyogtam, hadd higgye, hogy nem vágtam le. Meg most már úgyis mindegy. De most komolyan, mit sérteget csak azért, mert elmegyek a szar szakjáról? Még én magyarázkodjam? Neki kéne a pocsék színvonal miatt. Mindenesetre kapott mindenki milyen-volt-itt-tanulni-kérdőívet, jól lehúztam szakmai szempontból az egész kócerájt. Ugyanakkor ötösre értékeltem a "Tanulmányaim alatt volt lehetőségem máshol szakmai munkát végezni" és "Tanulmányaim alatt volt lehetőségem szakmai gyakorlatot végezni" kijelentéseket. Ha valami, ez a kettő óriási pozitívum. (No és persze a jól csengő név... bárcsak lenne mögötte valami...)

Világbéke^^

h i s z t i

Holnap államvizsga. Holnap záróvizsga.
Most lett meg a védésprezentációm végleges változata. 12 perc lehet max, nekem rendre 20-ra sikerült elmondani, tehát elővettem a sintérbárdot és kíméletlen vérengzést csapva rendet vágtam a diáim között. Mintha a kezemet vágtam volna le meg a lábamat. Mert persze az embernek ilyenkor az az érzése, hogy semennyit nem bír átadni az ő egyedülállóan komplex dolgozatának szellemi szárnyalásából, hanem csak sarkos kijelentésekre futja csupán. Ami így is van, de 12 perc az nunmal 12 perc. És bár szerintem semmi kohézió nincs benne, meg parttalanul locsogva mondom el, jobb nem lesz. És vannak, akik biztatnak.^^
És az utolsó kettő elpróbálásnál másodpercre 12 perc lett. Már szinte bizakodom.

A maximalizmust be kéne tiltani, mert anyagcserebántalmakat okoz.

Mutti

Die Nacht schluckt jedes schwere Gewicht
Entlässt den Tag aus der Pflicht
Der Mond steht steil und tut wieder nichts
Ich schließ die Augen und denk an dich

Ist jemand da, wenn dein Flügel bricht?
Der ihn für dich schient, der dich beschützt?
Der für dich wacht, der dich auf Wolken trägt?
Für dich die Sterne zählt, wenn du schläfst?

Ich versuche mir einen Traum vorzuprogrammieren
Und stell mir vor, du kämst zu mir
Ich sollte aufhörn, mein Hirn zu strapaziern
Du bist dort, und ich bin hier

Ist jemand da, wenn dein Flügel bricht?
Der ihn für dich schient, der dich beschützt?
Der für dich wacht, der dich auf Wolken trägt?
Für dich die Sterne zählt, wenn du schläfst?

/herbert grönemeyer: dort und hier/

Mit kell tenni akkor, hogyha sok az elmosatlan, felgyűlt a műanyagpalack és tornyosul a nem-összehajtogatott ruha?
Kezdjünk el záróvizsgára tanulni. Azonnal fel fog tűnni, milyen tűrhetetlen állapotok uralkodnak a lakásban. Ígyhát mostanra az hulladék szelektáltan elhelyezve a néki fenntartott tárolókban, a konyha rendben, a naplóm tele új filozófiai eszmefuttatásokkal (tanulás közben jön az ihlet), a tételeim meg... hát az előirányzott 10 helyett 5. De még máma megeszem a maradékot, és akkor holnap márcsak 5 kell. Csak nehogy felszívódjanak szerdáig...

szólókarrier

Tavaly még együtt, most meg külön a két szívszorító. Na melyik jobb?

anti-bad-mood-fight

Ezt kérem úgy kell csinálni, hogy ha rossz a kedv, be köll menni a városba ügyeket intézni. Most ebbe tökmindegy, hogy a nyűgösségtől nem fókuszálok rendesen, korrdinálatlan a mozgásom, meg nem süt a nap, meg minden mufurc, főleg én, meg elfelejtkezem az intézendő dolgok közül néhányról, nem számít. Csináljuk csak kérem, amit kell, ha időközbe adódik valami, azt még inkább, mert egy idő után csak elkezdi kapiskálni az ember fáradt agya, hogy minden bágyadtság ellenére hatékony azért.
Meg tán az is rásegít, ha rég esedékes bevásárlásokat intéz el az ember eggyéletem-egyhalálom alapon, és jól túlzásba viszi... nem baj, olyan tolltartóm lett gyerekek, hogy olyan nincs még egy a világon. A bevásárlásban az a jó, hogy az ember durcás lánya, bár legszívesebben elszigetelt entitásként szivárogna át a tömegen, mindenféleképp interakcionálni kényszerül a környezetével. Ebből aztán az lesz, hogy legfinomabbparadicsomot adnak néki a piacon, olcsón kap füstöltsajtot, és az írószerboltos csávó az élettársáról kezd el mesélni valahogyan. És az az érzés, amikor futólag ránézel valakire, és kapsz egy őszinte, mosolygós visszanézést - nagyon jól tud esni, hiszen emberszámba vesznek. Kihúzott derékkal mész tovább. Aztán hazaérsz, és eszel oooolllyan tökfőzeléket, hogy utána pihenni kell. Máris kerekebb a világ.

sitting waiting jumping up running in circles english phrases+expressions thru my mind however nevertheless in spite of after all a good deal of although thinking of possible answers of possible questions topics can be leisure time learning relationships future plans culture and so on phrasal verbs linking devices somehow in an awkward way i enjoy this whole thing pretty much wohoo im preparing for my cae speaking test im from fertorakos a village near sopron a small city in the northwestern part of the country however (!) in the past 3 years ive been studying here in budapest so im living here at the mo other relevant aspects can be mentioned such as graduation or job as tour guide the point is dont stop talking only if they tell you so

szakdoga

Ötös lett!

Bensőséges társalgások a húgommal

a-- Te ismered a Brainiac-et?
m- Nem, mi az?
a-- Az egy műsor a Discoveryn. A múltkor is megmérték, mekkorát lehet fingani.
m- ...Mivel...?
a-- Metánmérővel. Megnézték, ki fingik nagyobbat, a tehén vagy az ember. A tehén szalmát evett, az ember meg sóletet. Már nemtom ki nyert...

a-- Megyek eszem cseresznyét.
[reccs, sikoly.]
m- [félmásodperces halálvízió, majd ocsúdás:] Micsiná'sz???!
a-- [kiegyensúlyozott hang valahonnan a fűből:] Leesem.

a-- Ennézd, vettem melltartót.
m- Csecse az elején a fityegő bizsu betű.
a-- Ja, mindjárt le is vágom...
m- "B"? ...mint "Bunny", mi??? [kaján sikkantás]
a-- B mint... mint... Bra.

ZAC EFRON HASONMÁSVERSENY!

Készíts magadról Zac Efron-os képet, küldd be a megint17@cinemacity.hu e-mail címre 2009. június 8-ig, hogy szavazhassanak Rád a rajongóid a www.cinemacity.hu/megint17 weboldalon!

A megszavazott LegEfronosabb versenyző barátaival vendégünk egy zártkörű VIP mozizásra a Cinema City Arénában!

A szavazók között pedig 100 db Avon Clearskin ajándékcsomagot sorsolunk ki!

Eredményhirdetés: 2009. június 12.

--Nem hittem el, felmentem. És bazmeg, feltöltöttek. Sook kicsi Brüno.

túláradó ömlengés

Szokatlan dolog ebből a jelenlegi elfoglaltan dolgozó/vizsgázó/kulturálódó létállapotból egyszer-egyszer kiszakadni, és fittyet hányva mindenfajta fáradtságérzetre ugrándozni végre egy isteneset. Nyáron, szabadtéren, ránk sötétedve, kedvenczenekarra. De hogy gyerekek, ez mennyire egy létszükséglet volt már és hogy mennyire jól sikerült! Mikor az a sok ember viszonylagos békességben taposta egymást és nem volt harag abból, ki kinek rázza az arcába a haját/csapkodja az oldalának a táskáját, az esernyők alá meg beállhattak a többiek is. Én mondjuk nem, én nem esernyőzök koncerten, van helyette ez a filmekből ellesett pózom, hogy ilyenkor fel kell fordítani az arcot és hagyni kell a csöppeket dobolni az arcon. Priceless. Hozzá zenélnek a quimbysfiúk, magához szorít a kedves, és fiatal szülők mögöttünk mulatnak nyakukban a gyerekeikkel - köszönöm, nincs több kívánságom. Kicsit katarzis, kicsit tombolás, kicsit megnyugvás. Végigkajabáltam-gajdoltam az egészet, ah. (Ilyenkor lehet, elnyomja a mjuzik. Remélhetőleg.)
Köszönöm továbbá Rogán Antalnak, hogy a zenekart beharangozó beszéde valóban a zenekar beharangozására szorítkozott, no és főképpen örök hálám a ránk húzódó sötétben egyre sárgább fénnyel világító MTV-székház részéről a vizuális élményért. Ha egy koncertet oldalról százéves épületek határolnak, annak van némi fílingje.
Minden annyira a helyén volt.

Ma reggeli vezetés utántól egészen mostanáig törtem az agyam, hogy hogyan is lehetne szépen elmesélni. Vagy megfogalmazni, mit is jelent ez. De legyen elég ennyi:

IMÁDOM A MUNKÁMAT!!!

Ma annyit kaptam, mint összesen egy hónap alatt! Kettő! Három!
(Ja és nem jatt, korántsem.)
Ilyenkor mindig rájövök, miért csinálom. Ezért az érzésért. Mikor olyan az a szemcsillogás, bólogatás, utána-odajövés-megköszönés-kézszorítás, hogy a fal adja a másikat.
Beghatódtam:)

savazzunk

Katt a képre és megtudjátok, hol lakik az úristen.
Találós kérdés: kik csinálták?

Válasz: ugyanők.

vakok között félszemmel

Budapesti Corvinus Egyetem, kommunikáció- és médiatudomány mesterszak, felvételi eredmények:

Nappali, államilag támogatott képzés felvételi irányszáma: 15<40
Felvételizők száma: 185
Felvételi dolgozat összpontszáma: 70

50 vagy afölötti pontot elértek száma: 56
ebből 55 vagy afölötti pontot elértek száma: 37
ebből 60 vagy afölötti pontot elértek száma: 18

Szóbeli nem lesz.

Botrány.
Én azt hittem, 60-65 lesz azért úgy a felének, amilyen semmilyen volt ez a felvételi.
Ehelyett benn vagyok az első háromban. Gyász.

táplálék

Tegnap vettem egy Radiohead Bestof CD-t. Ezres volt a Profiban. Mint szomjazó a sivatagban, olyanformán vetettem rá magam. (Ha már feketeribizlis teát nem tartanak. Bezzeg.)

lába van, mégis

Ma kétszer is megbotlottam. Utálok. Cipő orra lehorzsol, mozdulatsor megtörik, másikkal nagyot lép, szív kihagy, egy tizedmásodpercre oda a biztonságérzet, sok tizedmásodpercre ott a lapos kémlelés, vajon hányan látták.
Pár méterrel odébb kisgyerek tanul görkorizni. Bukdácsol, nem bánja, koncentrál. Neki ez mindennapos. Hozzátartozik. Benne van a pakliban. Neki tanulási folyamat velejárója, nekünk a gyengeség (precízebben: balfaszság) jele. A mienkét már máshogyan mosolyogják meg. A mienkért már mi kérünk elnézést. Utána meg csakazértis-összeszedetten menetelünk tovább: így is tudunk ám. Elvégre nem vagyunk gyerekek.

az előbbiekkel baromira nem összefüggésben

AZ ELSŐ SORBAN AKAROK TOMBOLNI!!!!

Green Day - Know your enemy

az előbbiek jegyében

némi audiovizuális jóság. Hallgatni is jó, de nézni főleg.

letisztul

Kinőni valamiből vagy valamit mindig egyszerre ijesztő és érdekes. Elhagysz valamit magadból a saját akaratod ellenére.

Először hatéves koromban ért a sokk, mikor a hőn szeretett Lila Farmerszoknya egy szép tavaszi napon nem akart rám jönni. Pedig még Mezőberényben jártam benne bölcsibe!!! Együtt másztunk négykézláb! Együtt csúsztunk le a gúla alakú szobortalapzaton! Őt ettem le almaszósszal!... Mindez sajnos a szervezetemet nem nagyon érdekelte, mert egy tél alatt sikerült úgy megnőnöm, hogy nem passzolt rám sehogyse kismaricaságom kifejezője. Máig emlékszem az érzésre.
Aztán, amikor rájössz, hogy a szobád falán tündöklő Leonardo DiCaprio-val semmi közös nincs bennetek és teljes feleslegesen lóg hunyorogva az íróasztal fölött. (Megfordítottam, a másik oldalán Darth Vader volt.)
Meg, az eddigi legnagyobb falat, a diszkó. Egyszer csak észreveszed, hogy egyszerűen nem volt semmi abban a partyban. Nem akarod elhinni, elmész mégegyszer. Meg még egyszer. Nekiállsz hajszolni a bulikat, hát nem igaz, hogy nem jön már vissza az az eufória, nem igaz, hogy nem jönnek vissza azok a régi mozdulatok. Amitől én vagyok én. És nem. Próbálod részegen és józanul, egyik helyen, másik helyen, sok emberrel, pár emberrel. Ettől rájössz, hogy az emberek azok, akik számítanak. Értékválság.
Új értékrend, nyitás: jön a hazai alternatív zenei szcéna az összes koncertjével. A zenei ízlés mélyülése, horizont kitágulása, az újdonság ereje, közös élmény emberekkel, katarzis. Eufória. Telhetetlenség, mindenhol ottlenni akarás, koncertre belázasodás, emiatt sírás. Idő után megnyugvás, kiegyensúlyozott és kritikus befogadás. Kombináció egyéb kulturális programokkal. Harmónia.
Majd, úgy egy háromnegyed éve, fokozatos lelassulás. Több munka, több mozgás, több kaja, növekvő alvás- és csendigény, csökkenő alkoholtűrő kapacitás, enyhe spleen. De csak enyhe. Elmúlt a türelmetlen lobogás. Pontosabban a mennyiség helyett a minőség lett a mérvadó. Kevesebbszer, de akkor nagyon. :) És nemcsak a szórakozás terén.
Rendkívül érdekes megtapasztalni, hogy az igényeim a saját szemeim láttára alakulnak át. Furcsa tehetetlenül végignézni ezeket a folyamatokat, vagyishát utólag feleszmélni rájuk, miután végbementek. Ja és a legdurvább: nem zavar.

Jájdejó, nagyon biztató dolgok közelednek: vizsgák vége, koncertek és alkohol. :) Pazar. Prájszlessz. Jön föl majd a Húg, lesz sok zenés event, meg kultúra, meg emberek. Több sose kellett a kánaánhoz. :)

Ideje is, mert nagyon felhúztam magam a Master-felvételimen. Botrányosan egyszerű volt, a szó minden értelmében. Előre világos volt az esszékérdés, ki is dolgozta otthon már mindenki. Tippelős feladatok, igaz-hamis, meg a kommunikáció egyszerűsített modellje, ami 11. osztály nyelvtanóra anyaga. Szóval a 40 állami helyre lesz 60 hibátlan dolgozat, de ne aggódjunk, mondja Tanszékvezető kacsintva, betekintéskor majd felismer a javítótanár... Úristen, ezek után fel ne vegyenek. Szörnyű. (Egyáltalán az, hogy kommunikáció szakon írásbeli a felvételi. Illett volna legalább szóbelit csináltatni... ennyire nem lehetnek lusták és igénytelenek.)

Továbbá segítség, csak ilyen kis életjelekre tudok szorítkozni. Még holmi utalgatásokra sincsen jelenleg kapacitásom (mármint igazi belsőkivetítősekre - simára mindig...). Széééégyeen. :)

Ezt meg csak úgy.

miért nem én találtam ki?

"Nem vagyok mérnök, nem leszek bölcsész és nem hordok majd sztetoszkópot sem.
Az ország egyik legszebb és legelismertebb egyetemére járok,
és rajtam kívül csak pár ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom:
szimbolikus interakcionizmus.
A bulik megelőzik a vizsgákat, és nem örülök hogy ha utánuk nincs elég after party.
Büszkén gondolok Marx Tőkéjére, Giddensre, Weberre és a többi nagy alapítóra.
Szeretem a kávézókat, a Váci utcát, a Duna-partot és a Gellért hegyet.
Hallgatói összetételben mi vagyunk a császárok és igenis, HOZZÁNK JÁRNAK AZ ORSZÁG LEGJOBB NŐI!!!
Közgáz T-kar, én így szeretlek!"

mammer

A jóérzés billentsen már fenéken minden ferde szemmel néző, rosszallóan ciccegő-cöcögő, demonstratíve köhögő, hülyeségeket beszólogató öreglányt a BKV járatain és a köztereken. Jó, alapból nem zavarnak, de a mai minden ok nélkül direkt bántóan beszólós néne volt az a bizonyos utolsó csepp.

Csókolom, biztos nagyon nehéz élete van magának, de ezért ne minket tessék mán utálni.

36 óra Bp-Eger-Bp

A nagyi budija felbecsülhetetlen. Behallatszik a madárcsicsergés.
Soha jobbat.

pillanatnyi hangulatom

a következők segítségével maradéktalanul visszaadható:



Nemcsak a zene, a szöveg is, szinte szórul szóra, kéremszépen. Khm, kicsit jó.

Szentendre, gyerekek, egy minősíthetetlen hely. Undorító és giccses. Az ember csak csámborog a kanyargós, macskaköves utcácskákon, és azt se tudja hová nézzen, mert mindenhol apró színes épületek tolakszanak a látómezejébe. Minősíthetetlen. Hát még a Duna-part. Úgy tesz, mintha kék lenne, a szélin meg mindenféle hersegő zöld dzsumbujok kelletik magukat. Ha azt hiszik, meghatnak, tévednek. Pedig nagyon be akart vágódni nálam a placc, még a napika is sütikélt, aranyba mártván a zöld lomb közül kikandikáló háztetőket a domboldalba'. És még a marcipánfagyi is tökéletesen simult az ízlelőbimbóim közé, ami már majdnem meglágyította a kőkemény szívemet. De aztán a szél mindent elrontott. Minduntalan a képembe fújkálta szerteszét szálló rakoncátlan hajtincseimet, ami megbocsáthatatlan. Nem is találtam vigaszt egész mostanáig, pedig már azóta hazamenekültem a sokkalta izgalmasabb és gyönyörűbb tizenháromkeri lakásomba.

(Ráadásul rém unalmas arrafele. Semmi inger nem éri az embert, najó talán a ballagás, a kajálások, a filmnézés, a kártyázás meg a beszélgetések kivételként szerepelhetnének. De ez nem jelent semmit, hiszen egy ilyen rendkívüli teremtés, mint én, egyből megjegyez 15 arcot és nevet, továbbá mindenféle kártyajátékok szabályait, mi az nekem. Piha.)

Szóval lesz mit kiheverni az elkövetkezendő napokban...
Hihetetlen.
:) :) :)

egyébként meg

nagyon érett már az a tegnap este. Finom borok, minőségi társalgás. :) Köszi, lányok.

Még egy szelet kenyér meg pár paprika, és megyek takarítani.

Csak annyi, hogy jó dolog rájönni, hogy az utóbbi hónapok nirvánaszerű ellebegős várakozgatásai mire is irányultak tulajdonképpen. Utólag persze az ember lánya mindig okosabb, hogy mi készült itt... ez, kérem, az Öreg előre megfontolt és profi módon kivitelezett hadjárata volt. Nem mondom, jól behúzott a csőbe. :)

regeneráció

Eltüntettem a papírhegyeket a szobámból. (Értsd: rendezetten átraktam egyik sarokból a másikba. Sokkal esztétikusabb, és határozottan jobban áramlik azóta a csí. :) :P Szerintem rárakhattam a, ööö, csatornájára vagy forrására vagy mijére az egyik papírstócot.)
Meg áthúztam az ágyamat. Végigselejteztem a ruhásszekrényemet. Kitakarítottam a fürdőt. Közben alternatívrock-számokra vokáloztam megdöbbentően karakteres hangomon. Kimostam két gép ruhát.
Holnap ablakot pucolok és felmosok. És melóba menet bepakolom a zöld plédet.

newsflash

Most jövök mozifanatikusok éjszakájáról. Öt film, ebből egyet kár volt, a többit nem. Jó volt, csak valahogy most az a benyomásom, hogy 3 napos agymosáson vagyok túl. Nem baj, megérte. :)

Amúgy meg:
Leadtam. What a relief.
Végiglektoráltattam az egész szöveget úgy ahogy volt, egy hiba nincs benne. Aztán megcsináltam a címlapot, eltűnődtem az egyik szó végződésén és átjavítottam. Hiba volt. Pontosabban lett, ezáltal.
Már csodálkoztam, hogy minden ilyen simán megy, nehogymár ne csússzon be valami jellemző baki.

Továbbá:
Nem megyek Németországba kultúrmenedzserkedni, tegnap jött az elbocsátó szép üzenet. A megkönnyebbülés nagyobb, mint a csalódottságom. Életbe lép a B-terv.

...miután kialudtam magam.

Egyre inkább.

Jóság van.
Örülünk. :)

the (wannabe-)scientist

Jajistenem, ez annyira izgalmas amit most összevizsgálok!!!
Kutatónak érzem magam, a történelem hű krónikásának, mély összefüggések feltárójának, a spanyolviasz feltalálójának, maga lovát dicsérő cigánynak.

Huszonhárom oldal után végleg beleszerettem a szakdogatémámba.
Most jön még csak a java, he he heeeee.
Sunyi szemvillanás, kézdörzs, gonoc kuncogász.
SHOWTIME.

Nemhogy nem zavart, hogy a 30 diákkal együtt anyám is ott van és hallgat, el is felejtettem. Profi-e vagyok, hö. (Szeretnéd mi, önelégült mitugrász.)
Amúgy tetszik a Maminak a melóhelyem. :)
És utána odajött a csopi magyar feléből egy kiscsaj és adott mercicsokit merthogy köszönik az egész napost, jaaaj!!! ^^ Én úgy meghatódtam. Meg persze adtak a német részből a tanárok is pralinét, de attól nem hatódtam meg. :P

Én azt mondom, adni jó, de kapni is. Nemcsak pralinét.

tíztől ötig szünet nélkül

Hullafáradt vagyok, abban az állapotban, amire az angol az "exhausted" kifejezést használja. Kihausztolva. A hausztot is kihajtottam magamból. De úgy érzem, érdemes volt. Ez a jól elvégzett munka hausztja, amikor kilépve az Andrássy 22-ből ólmos fáradtság lesz rajtad úrrá, és egy csapásra újra érzel minden zavarót, amit napközben kizártál a tudatodból. Nyom a cipő, leragad a szemed, fél napja hordod a pisidet, fáj a vádlid, még nem ettél, kapar a torkod. Ki lehet merülni az átadásban. Aztán eszedbe jut a cserébe kapott érdeklődés, vigyor, praliné, köszönet, és valahogy mégis inkább a rakparton gyalogolsz haza trolizás helyett. Mosolyogni ugyan fáradt vagy, de belül oké. Fáradtan is érezhetsz harmóniát, pedig azt hittem, a kettő kizárja egymást.

A tavasz csalhatatlan jelei:

• kerülgetnek a Rakparton a futók,
• libbenős szoknyában- mokasszinban is meleged van,
  
• lesül az arcod 4 óra open-air csopivezetés után,
  
• elhagyod a farmerfelsőd,
• az Opera hidegnek és sötétnek tűnik, nem kell cipővédő papucs, és meleged van az egyenruhában,
• szépnek látod magad az egyenruhában,
• mások is szépnek látnak az egyenruhában,
  
• az utcán látható kéregetők száma exponenciálisan növekszik,
• "Kérem, csukják be az ablakot, mert a villamoson működik a légkondícionáló berendezés. Köszönjük. -Please, keep the windows closed, as the air conditioning is in operation. Thank you.",
• nem látsz a verőfénytől,
  
• izzadságszag vegyül a langy szellőbe,
• kéknek látszik a Duna.

feedback

A Jóisten áldja meg az én konzulensemet.
Elküldtem neki az első 16 oldalt (a komplett átírás előttit), meg egy hegyi beszédet hogy szerintem mért szar, és ELOLVASTA! Sőt, visszaírt egy oldal "nyugi, jó ez" szöveget. :)

"...Először is: nem kell elégedetlennek lennie a már megírt résszel. Minden alkotáshoz hozzátartozik heveny izgalom, sőt: szülési fájdalom*. Nevezhetjük "kreative Unsicherheit"-nek is. Tehát amint megír valamit, máris kételkedik benne... A második vázlat-változattal természetes dolog történik. Arányosít. Helyes: tervezze a fejezetenkénti oldalszámokat is, de ne kezdjen kapkodni! Lényeges, Marica, hogy tudja, mit és milyen irányban vive a goldolatokat - ír. Ezzel kezdje a dolgozat leíró testét és majd, záráskor, ezzel fejezze be..."

Szeretem. :)
________________________
*Ezért meg különösen. Én is mondtam már így, azért.

a perfekcionizmus átka

Hátigen. Mikor rájössz, hogy amit eddig nagy műgonddal összeraktál, jobb, ha átkerül a függelékbe... az fincsi. (De az átkerülés jogos.)
Most írtam át a vázlatot, holnap kezdem előlről. "Április 10-re kész leszek", aha.

De már pár órája kerülgetett az érzés, hogy vmi nagyon nem frankó ezzel a dogával. Gyanúsan gyorsan haladtam. Aztán persze hogy beütött a krach.
De nem baj, kezdünk már úgy állni egymáshoz ezzel a készülő valamivel, mint a művész az élete művéhez. Meg kell küzdeni a kis gec... izé, elvetemültjével, héja-nász az avaron. Háromszor átgyúrni, szétszedni, máshogy összerakni, mert úgy jobb.

Szar most a visszalépés, de a lelkiismeretem legalább tiszta. Fel merem majd vállalni, hogy én követtem el :)

fruszt

Kellett hogy írjak 16 oldalt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az időintervallum, amit a szakdogám átfog, kellően nagy ahhoz, hogy minden évről írjak kábé egy bekezdést. (Akik nem ismernék ki magukat: az nem lenne ötös.) Szóval ahhoz, hogy kellően tudományos legyek, szépen sutba vághatok mindebből 10 oldalt, hogy mélyebben és részletesebben kifejthessem a tulajdonképpent.

Akurvaéletbe mán.

nagy az arc

Hoppá, egyetcsettint, kettőtpislog, három oldal három óra alatt sittysutty. Most vagyok tizenkettőnél. Súúúlyos.

Még ugyan át lesz írva tizenötször és még nincs lehivatkozva sem, de attól még istenkirály vagyok, nem vitás. ^^

a nemzetközi helyzet fokozódik

Ilyet se csináltam még, magamat fordítom németről magyarra. Halál vicces. Éljenek a két nyelven megírott diplomák!
És most rohadtul nagyra vagyok az első 3 megírt oldalammal. (Ami igazándiból hat, fordítással együtt. :P)
Alszom.

insomnia

Márpedig én addig le nem fekszem, amíg nem lesz meg a bevezető.

életérzés

I'm taking a moment just imaginin' that I'm dancin' with you
I'm your pole and all you're wearing is your shoes
You got soul, you know what to do to turn me on until I write a song about you
And you have your own engaging style
And you've got the knack to vivify
And you make my slacks a little tight,
you may unfasten them if you like
That's if you crash and spend the night

But you don't fold, you don't fade
You've got everything you need, especially me
Sister you've got it all
You make the call to make my day
In your message say my name
Your talk is all the talk, sister you've got it all

Curl your upper lip up and let me look around
Ride your tongue along your bottom lip and bite down
And bend your back and ask those hips if I can touch
Because they're the perfect jumping off
point of getting closer to your

Butterfly
Well you float on by
Oh kiss me with your eyelashes tonight
Or Eskimo your nose real close to mine
And let's mood the lights and finally make it right
But you don't fold, you don't fade,
you've got everything you need Especially me
Sister you've got it all

You make the call to make my day
In you message say my name
Your talk is all the talk sister you've got it all
You've got it all, you've got it all, you've got it all

Doll I need to see you pull your knee socks up
Let me feel you upside down, slide in
slide out, slide over here
Climb in my mouth now child

Butterfly, well you landed on my mind
Dammit you landed on my ear and then you crawled inside
Now I see you perfectly behind closed eyes
I wanna fly with you and I don't wanna lie to you
Cause I, cause I can't recall a better days
I'm coming to shine on the occasion

You're an open minded lady
You've got it all
And I never forget a face
Except for maybe my own
I have my days
Let's face the fact here, it's you that's got it all

You know that fortune favors the brave
Well let me get paid while I make you breakfast
The rest is up to you, you make the call

You make the call to make my day
In your message say my name
Your talk is all the talk, sister you've got it all

Cause I can't recall a better day
I'm coming to shine on the occasion
You're a sophisticated lady, oh you've got it all

Butterfly, baby, well you've got it all

Rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. miau. :)

késő és korán

Reggelbe hajlik mán az éccaka, akartam én aludni, de nem jutottam hozzá. Kávé és petőfirádió a barátaim, velük osztozom éjjeli elmélkedéseim magányán. Elmélkedéseim ezúttal szervezetszociológiai vonatkozásúak voltak, 3 és fél óra múlva zh-zom belőle. Ma folyamatos hajtás lesz reggel 8-tól este 6-ig. Wish me luck.

Nagyon idilli módon bírnak csivitelni a kizsmadarak amúgy meg.

"a minden a semmi - a semmi a minden"

Filozofikusak vagyunk máma. Figyeldoda:

Szerelmes vagyok a szerelembe.
(Hatásszünet.)
Nincsen, akiben manifesztálódna, ideák és ideálok álmosan nyirkos földjén tanyázik éppen. (Semmi köze hozzá, de pont ilyennek képzelem a ködös Albiont.) Bár most, hogy tavasz meg nap(ika) meg éledő természet, őt is elkapta a vihánc. Ha jó az idő, a tavaszi napsütésben a földből feltörő fűillatú párával együtt kavarog körülöttem. Szétterjeng, kígyózik, nyújtódzkodik, ízlelgeti a Rakpart csalóka fuvallatát, lopva lesi az útszéli fák nekirugaszkodó ébredését. Álmélkodva hallgatja az élet gyülemlésének bizsergését a gallyak végiben. Kuncogva, visszafojtott izgalommal várja a bokrok rügyrobbanását. Része akarna lenni ennek a hersegő megújhodásnak, én meg vele együtt hunyorítok hetykén a világba. Máramikor. Mert beborul ám hamar, gyúlik a villany, nyílik a könyv, nyúlik a melegítőalsó, pörsen a pattanás, szárad a szem, fittyed a száj: a végzőféléves valóság. De a háttérben továbbra is.

Szóval meglehetősen jól megvagyunk, a szerelem meg én.

the urge to move on

Nem rossz volt ez a nap, hanem dühítő. Semmi konkrét, csak hiszti van, meg nyűg, írnám már a szakdogát, de még nincs hozzá minden elolvasva. (Nekem el kell olvasnom mindent hozzá, mielőtt egy szót is leírok, na ja, ha Berzsenyit korai parnasszistának is tekinthetjük, akkor engem késeinek. (Kései softcore-parnasszistának, mert a 9 év érlelés azér még nekem is hard lenne. Sajna már nem férne bele a határidőbe.)) Szóval idegesítően csúszik-tolódik a prodzsekt, én meg a frusztrációra agresszióval reagálok. Meg gyomorgörccsel.

Mondjuk gyanús volt már itt ez a néhány hét kiegyensúlyozott nirvána. Nem is egészséges nyugodtan alkotni, köll az a pudingszerű i-cant-wait-remegés hozzá, ami megadja neki azt a bizonyos puncsos alapízt.

Ej, a megkergülésig fogom magam hajszolni, mondvacsinált okokból, jó öreg szokásom szerint. Alig várom. :) Mindig is ment az önszórakoztatás. Állok elébe, addig se unatkozik senki se közülünk, se én, se a környezetem.

Már alig emlékszem az arcára, mégis bele vagyok zúgva, mint az ágyú.
Jahj a huncut szeme, jahj a mosolya.
Egy órája vettem nála kenyeret. (Ahogy a kezembe adta...!) Soha többé nem fogom látni.
Az élet pár másodpercbe sűrített tragikuma. (Meg az arcmemóriámé, vagyishát annak hiányáé.)

Micsináljak, tavasz van, csicseregnek a kismadarak, sütikél a napika, jattolnak a németek az operában, lágy szellő fújdogál (odakint), méhecskék csak azért nem zümikélnek, mert megdöglicsélnének még a hajnali zimankóban, neked is ezért kell reggelente még a kabát, kisfiam.

Szóval úgy tűnik, bárhogy nézzen is ki az ember -ma épp csúnya voltam-, csak kifogja mindig a rettentő szimpatikus arcokat a napi rutinban összemotyorodó tömegből. Pár másodperc elég, hogy vigyorogva menjem a következő pár száz métert. (Költőibben: egy szemvillanás is.)

szeles jegyzet

Nagyon butuli véleménynyilvánításokat reagálok a forrásaim szélére...! Fölényes beszólásokat, mert kezd összegyúródni a fejemben a materiál, szóval mintha rálátnék. Jó, pár dalszövegidézet néha közémegy, ha éppen előasszociálódik egy-egy kifejezés hatására.
No igen, a gépszíj meg az ihlet meg a kirajzolódó struktúra. (Jövőbeni átrajzolódásokról már szó se essék.) Nincs menekvés, beletemetkezés és ezzel járó realitás-érzékelés leépülése (köznapi nevén lebutulás) lesz. Van.

Időnkénti megpihegésként oázisszerű szimultán blogbeli tudósítások várhatóak.
Csapjatok le, zárjatok be!

lemaradtam

Valaki magyarázza már el nekem, hogy lett március közepe a január elejéből...?

nyí

Jelentem, egy liter bor után messzemenően jól vagyok. msn.en már produkálom az első elütéseket, :) Pedig ma még durcás is voltam kicsit. Ez mostanra elmúlt, meglepő módon... (A bor amúgy nem volt betervezve, csak úgy elkezdtem kortyolgatni a diplomairodalmam mellé a jazz-hez.) Khm. Miért égetem az olvasólámpát már 2 órája fölöslegesen?...
Na jó, holnaptól jóleszek. Főleg, mert addigra elfogy a borom. :D

Most meg harmadszor bóklászopm át ezt a bejegyzést elütéshibák után kutatva... Gyász. Gáz.

:D

türelmi zóna

A mai estével egy hét alatt a negyedik buli holt hamvába. Hm. Ez biztos jelent valamit. (Igaz, a holnapi relatíve stabilnak tűnik... :))

Csakhát tavaszodik, és Hawaii-mintás napozósapkát viselő énem vidáman vonna maga után bármilyen hepajba. Mintha sose venné tudomásul, hogy elmúlt már a self-szétcsapós kétségbeesett-elvetemült korszak. (Továbbá nem, nem maradok le semmi újról.) Háddea hormonok, a felébredés, az alapból-jól-felpörgött hangulat. Ugyanakkor utolsó félévünk, ugye, sajnálatos módon pont erre az időre esik. Ígyhát felelősségteljes részem szemügeves szigorral ránt vissza alkotni, miközben rosszallóan korpát kotor elő zsírosan feltűzött loboncából.

Mondjuk, jobban felpiszkálva a lepirultat lelkem lábosában, tavaly is ez volt. Csak tavaly pánikba estem a befuccsolt buliktól és görcsösen, azonnal kerestem helyette pótlékot. Másik bulit, másokkal, máskor. Lett is. De valami miatt ritkán sikerültek jól. Idén lusta vagyok ehhez. Meghát minek. Maj' adódik az. :)

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen.

/quimby/

hát ilyen nincs

Baaassszus, anyám megnyerte az Unicumot. (Két hét, mi...)
Én mondom, vigyázni kell ezzel a nővel.

Legalább a Kobitól sikerült megnyernem a Fűszeresvilmost 2 hónapja, azóta se adta oda... bár nem is örülök neki, hogy megnyertem.

közös halmaz

Ha nem pont egy német alapítvány kultúrmenedzseri projektjére pályázok, akkor Németország külső kultúrpolitikai jelentését olvasom a szakdogához. Ebben az áll, hogy a kultúraközvetítéshez szükséges fontos partnerkapcsolatok terén külön jelentőséget tulajdonítanak egy német alapítvány kultúrmenedzseri projektjének.

Szeretem az összecsengéseket.

pont ide való

- - maricc fejhangon nyüffögve ütöget csuklót - -

win-win situation

Fogadtam anyummal. Ha nyerek, kapok egy üveg fűszeres Vilmost. Ha ő nyer, kap tőlem egy üveg Unicumot.

Tegnaptól fogva két hét.

born to be wildné

El is felejtettem, hogy valaha a velem kapcsolatban felmerülő bármilyen fajta képzet automatikusan anyum képét idézte fel mindenkiben (lásd még: feltételes reflex, stimulus-response, Pavlov kutyája stb.)
Pedig csak ott tanít, ahol én tanultam, semmi több.

Néhányan, úgy tűnik, megrekedtek asszociációs képességük ezen szintjén (lásd még: mélyföld, Hollandia).

Mondjuk tanultuk, könnyebb érthetővé tenni a valóságot, ha különféle címkék* segítségével kategorizáljuk azt (lásd még: skatulya).

Ugyanakkor egy esetleges későbbi találkozás az előzőleg felcímkézettel nem kis kognitív disszonanciát képes kiváltani. Hogy ezek után hova tesztek, az hadd ne az én dolgom legyen. (Lásd még: újrapozicionálás.)

____________________
* (lánya, gátlásos, ovális szemüveg stb)

Kedves emberek,

én úgy szeretlek titeket!! :)

Köszönöm, hogy ennyien... meghatódtam, na. :')
Szóval boldog ez a huszonegyedik, köszönöm, boldog.

két szék között

Kétszer kettő néha öt, kétszer egy néha kettő, néha egy, esetünkben inkább: kettő per kettő egyenlő nulla.
Mert én azt mondom.
Szép volt, jó volt, köszönöm: ennyi.

Hihetetlen, mennyire nem áll nekem ez a femme fatale (avagy magyarintva, mindenféle recycling-törvénynek fittyet hányva: fémfatál) szerep, de megvilágosodtam. Hinnye, nemleszezígyjó sehogyse, mondta a belső hang.
És én alávetem magam a saját akaratomnak ^^

"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: jóll áll-e ez nekem?"